Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Nyílt válaszlevél

A Szent Koronával kapcsolatban

egy kedves magyar fiatalhoz, aki a szocialista rendszer alatt tanult

magyar történelmet

A levél valóságos, változtatás nincs benne az eredetihez képest, csupán annyi, amennyi a személyes részletek kihagyása miatt szükségessé vált ahhoz, hogy a mondatfűzés folyamatos és érthető legyen. Levéltitkot nem sért, mert csupán az én válaszomat tartalmazza. A levelet, amelyre a válaszadás készült, nem közlöm, a szövegben történő utalások elegendőek a megértéshez.

 

2009 szeptember

Kedves …!

Nagyon köszönöm, hogy időt és fáradtságot szántál a Szent Koronával foglalkozó kiadvány olvasására.

Tiszteletben tartom a véleményed, és semmiről nem kívántalak, és most sem kívánlak „meggyőzni”, mégis két dolgot tisztázni szeretnék (és nem vitatkozni) azzal kapcsolatban, amit írtál.

Kérlek, ne haragudj érte, úgy érzem, hogy fontos a dolgok pontos meghatározása, mert tapasztalatom, hogy az ellentétek egy része a pontatlanságok miatt keletkezik, és ez helyett inkább az összefogásra kellene összpontosítani.

1. Kezdem a kisebbikkel:

A „csakra” szó energiai megnevezés, és nem „vallási elem”. Maga a szó az energia forgó mozgására és a környezettel történő energiacserére egyaránt utal. Való igaz, hogy a keleti emberek használják elsősorban, ilyen módon filozófiájukban is szerepel, de önmagában nem ad vallási filozófiát, ilyen módon nincs is köze hozzá, és főleg nem ad egy a keleti valláshoz való csatlakozást. Így a mi esetünkben sem jelent mást, mint speciális energiamozgást, és én semmiképp nem hoznám összefüggésbe a keresztény vallással, mert ez már a nem összeillő dolgok összekeverése lenne!

Tény, és ezt elismerem, hogy szerencsésebb szóhasználat a „Szívközpont” kifejezés.

A Földnek (vallási és hitbéli kérdések nélkül is) léteznek fontos, érezhetően erősebb energiával rendelkező pontjai, amelyeket számos tudós és tudományos vizsgálat alátámasztott már. (És itt nem csak a keleti gondolkodás területéről származó tudósokról és vizsgálatokról van szó!) Ezek között a kiemelt pontok között fontos szerepe van a Pilisnek, nem árt tehát, ha tudjuk, hogy milyen értéket adott a kezünkbe a Jóisten, mi az, aminek tisztasága és tisztaságának „őrzése” ránk van bízva.

Felelős keresztény emberként nem elég arra gondolni vagy „azt hinni”, (ahogyan írod), hogy „biztosan kaptunk a sok rossz mellé jót is”, hanem felismerni, és tudni(!) is kell, hogy „igen, rengeteg jót kaptunk”, és azt is meg kell érteni belőle, hogy mi az Isteni Szeretet által nekünk kijelölt feladat!

Valóban „Jézus Testét képezzük valamennyien”, de úgy, ahogy egyik ember természete különbözik a másikétól, (Isteni Megváltónk Testén belül!), úgy különbözik egyik nemzet is a másiktól több dologban, például feladatában is.

Természetesen más népeknek is vannak ilyen feladataik, nekünk elég, ha a miénkkel törődünk, de azokkal törődjünk, mert felelősek vagyunk érte, és mert a dolgok összefüggnek.

2. Nehezebb ügy, és „több ágú” a másik pontosítást meghatározni.

Az előző gondolatsor utolsó mondatával kezdeném, mert valóban fontos felismerni azt, hogy mi a Mennyei Atyánk által nekünk, magyaroknak szánt feladat.

Mindenható Atyánkat ugyanis nem akadályozza meg végtelen Szeretete abban, hogy gyermekeinek feladatokat adjon! Sőt, ezáltal nevel bennünket, akár „nemzeti szinten” is!

Éppen ezért tehát ugyanilyen fontos egyéni sorsunkban is meglátni és felismerni az Isteni Vezetést, mert az ember egyéni sorsa mindig bele van szőve abba a népcsoportéba, ahová Isten jóvoltából beleszületik. (Például akármelyikünk születhetett volna Etiópiába, vagy más, másfajta nehézséget tartalmazó nép fia-lányaként is, de akkor más lenne az egyéni dolgunk is. És vajon hányan gondolkoztak el azon, hogy miért épp ide születtek? Én úgy érzem, azért, mert a Jóisten itt szánt nekünk feladatot.)

Ide kívánkozik a Szentírásból az a tanítás, amelyben Jézus sejtetni engedte egyes apostolok életének végét. Péter rákérdezett János apostolra. „… mit törődöl vele? Te kövess Engem!” – válaszolta Jézus. (Jn. 21 / 23.) – Vagyis törődjön mindenki a saját dolgával, és a most szóban forgó irománnyal éppen ezt tesszük.

A Szent Koronáról szóló kiadvány nem foglalkozik más népekkel, nekünk, magyaroknak íródott. Nem a „fontosságunk” vagy „magyarkodásunk” tudatában, hanem mert ami valóban fontos, az a „befelé figyelés”. Az Úr Jézus tanítását, az Evangéliumi Út gyakorlatát, és az ebből következő életfeladatunkat sem egyéni emberként, sem „népszinten” nem lehet e nélkül a „magunkba-nézés” nélkül megérteni. Tehát itt a befelé figyelés a lényeg.

Szűz Mária Édesanyánknak sok neve van, (Angyaloknak Királynéja; Szeplőtelen Fogantatás; Világ Békekirálynője; Minden Népek Asszonya Mária; stb.), de a Boldogasszony, a Babba Mária (Csíksomlyón) népi szintű megnevezései, valamint a Patrona Hungariae és a Regnum Marianum „hivatalos” szintű egyházi kifejezései (nem csak a magyarok által ismert módon) a legrégibbek. Szent István felajánlása óta léteznek, és Szent László által megerősítést nyertek.

Ebből nem az következik, hogy Szűzanyát „kisajátítottuk”, vagy hogy „Mária leginkább a miénk” – mint ahogy írod –, hanem az, hogy Boldogasszony Édesanyánkhoz, Szűz Máriához más népektől függetlenül is(!) nagyon régről hozott, mély és erős kapcsolat fűz bennünket, magyarokat.

– Ezt az igazságot számos történelmi tény is alátámasztja, de csak kettőt említek: A török támadás megállítására, Nándorfehérváron aratott győzelem emlékére szerte Európában szól déli harangszó, és az Úrangyalát imádkozzák mindenütt! És ez bizony, más népek által is elismerten Máriához fűződő kapcsolatunkról szól, akár felismerést nyert ez a tény valakiben, akár nem. (És, vajon hányan ismerik ezt az igazságot Magyarországon, és imádkozzák ezt az imát a déli harangszó alatt?)

– A Czestochowába és Krakkóba, különös tekintettel az Irgalmasság Központjába szervezett  zarándokutak alatt bárki megtapasztalhatta a lengyel nép háláját(!) a magyarság felé. Ők hálásak nekünk azért, hogy: „Szent István „mintájára” és Szent Imre indításával, a világon másodikként ajánlották fel a Szűzanyának országukat és népüket! És ezt a felajánlást később Szent Hedvig (Szintén Árpád-házi királylány) tevékenysége megerősítette.”! (Ez az utolsó idézőjeles mondat Szent Kereszt-hegyen (Lysa Gora hegyén), egy lengyel püspök szájából hangzott el.).

Ezt az odafigyelő szeretetet tapasztalva csak szomorúság fogott el, hogy mi magyarok mennyire nem értékeljük, mennyire nem értjük Szűzanyánk oltalmának jelentőségét! De ezzel együtt a lengyel nép testvéri szeretetét sem, pedig értünk, magyarokért külön imádkoznak! Tanulhatnánk tőlük kitartást, ítélkezéstől mentes összefogást, hálát és hitéletet is!

Visszatérve a Szent Koronára, idézek a leveledből: „De a Szentkorona mint jogi fogalom össze van nőve a királysággal, ami szerintem idejétmúlt.” – Itt fontos, hogy több dolgot  tisztázzunk.

Első, hogy a Szent Korona nem „jogi fogalom”. Igaz, hozzákapcsolódik a nemzetet védő Szent Korona Jogrend, a Szent Korona Alkotmánya, amely Szűzanyánk oltalma alatt képes volt az országot és a magyar népet minden külső-belső viszály, különböző gondolkodásbeli nézetek és harc ellenére is egységben megőrizni egészen 1849-ig! (Sőt, még részlegesen azon túl is.) Ez pedig nem kis idő!

Az általam leírtakban azonban közel sem erről van szó, írásom még csak nem is érinti ezt a témát!

Sokkal inkább érinti azt a kérdést, hogy mitől „Szent” a Magyar Szent Korona? – Több igaz válasz közül a legfontosabbat megpróbálom tömören megfogalmazni:

A Magyar Szent Korona az egyetlen a világon, amely Jézus Krisztus megváltása utáni időben a legrégebbről származik, és a Mennyei Atyától kiindulóan, a megnyilvánuló Szentháromság indíttatásával, a tiszta angyali erőkön keresztül, a legnagyobb Krisztuskövető szentek által „ékesített”.

Ez az „ékesítettség” az Evangéliumi Út követéséből, vagyis vértanúszentek Jézus követéséből, tehát hatalmas lelki értékekből származik, és ezért lelki-szellemi tartalmú.

E két utolsó mondatban minden szó fontos, mert leginkább ettől „Szent” a Magyar Szent Korona!

A Szent Koronába „beépített” erkölcsi értéket képviselő lelki-szellemi tartalom az, amely a magyarság legnagyobbjait az ország vezetésében segítette.

Szent azért is a Szent Korona, mert a Megváltó Úr, a „második eljövetel Ítélő Bírója”, Jézus Krisztus, valamint (eredeti állapotában) Szűz Mária fő helyen szerepelnek a Szent Koronán. Ez a többi szenttel együtt szintén olyan (erkölcsi és lelki tartalmú) értéket képvisel, amely a világ egyetlen koronáján sincs így összerakva!

De meg ne tévesszen ez az igazság senkit! Ez nem dicsekvésre alkalmas dolgot, hanem feladatot jelöl!

Méghozzá kemény feladatot, mert az Úr Jézussal együtt dolgozni komoly felelősség!

Ha végignézzük bármely nagy szent életét, elcsodálkozhatunk, hogy micsoda felkészítő lelki „munkát” végzett rajta az Úr Jézus, és az illető is önmagán(!), hogy (ha más út nincs egy magasabb rendű cél elérésért, akkor) akár a vértanúságra is kész legyen az illető a hitéért, hazájáért. – Szóval, ha mindezt látjuk, igencsak elgondolkozhatunk!

Messzire vezet, de azért elmondom, hogy ez történt népünkkel évszázadokon keresztül, hogy a mai, Jézusi Vezetést kiérdemeljük. Ezért imádkozhatjuk a Himnuszban, hogy: „megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt!”!

Európa legtöbb szentjét adtuk. – Igen! Ez felismerésre, és elismerésre szolgáló tény, de ez sem dicsekvésre vagy gőg felkeltésére való igazság, hanem lelkierőt adó, követendő példa!

Ezenkívül, mint minden korona, (már csak a teljességet jelölő körforma mutatója szerint is), így a Magyar Szent Korona is összefogásra, egységteremtésre született. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs miért sajnálkozni más népek fölött, mert (amellett, hogy nekik is megvan a saját feladatuk), adott a lehetőség egy mélyen igazságtalan nemzetközi szerződés után (Trianon) is a történelmi határvidékeken, hogy az emberek a következők szerint éljék meg helyzetüket:

A Magyar Szent Korona minden magyar emberé, aki Jézus Krisztus vezetését és Szűzanya oltalmát hittel vallja, elfogadja és követi!

Minden becsületes magyar emberé, aki magyarnak vallja magát, és szívében így is érzi, és ennek a nemes érzésnek megfelelően is cselekszik, éljen a jelenlegi Magyarország területén, vagy az elszakított területrészeken, vagy bárhol máshol a világon!

A Szent Korona tehát nem területfüggő, nem függ ember által meghatározott földrajzi határoktól, vagy időleges népcsoporti elnevezéstől, sőt még felekezeti hovatartozástól sem.

A Kereszténység egyetemességet jelent, vagyis azt, hogy felvállalom a Keresztet én (=Kereszt-én/y/), mint ember, és elfogadom Krisztus Keresztjét, amíg emberként itt, a Földön élek.

A Kereszténység azért is egyetemes, mert nincs benne meghatározva, hogy hol, melyik nemzet tagjaként kell az előbb említett feladatot ellátni, tehát leginkább ott, vagy azt a nemzetet támogatva, ahová Isten Kegyelméből megszülettünk.

A szívében is magyar ember valahol érzi, hogy mit jelent egyszerre Kereszténynek és Magyarnak lenni. Bár a tankönyvekből sok igaz és értékes tudnivaló kimaradt az utóbbi 60 évben, mégis történelmünk során sok vért veszítettünk már hitünkért, s mindig a Keresztre tettünk esküt, vagy fogadalmat!

A Keresztény Magyar ember szívében e két dolog a Keresztben összeforrt!

És Szent Koronánk tetején mintegy „antennaként” van ott a Kereszt!

Ami pedig az „idejétmúlt királyságot” illeti: Ebben az esetben nem földi királyról van szó. Ha az imákból nem derülne ki, akkor az utolsó oldalakon egyértelműen pontosítom is ezt, és szándékosan nem a saját (vagy sugalmazás alatt leírt) szavaimmal, hanem minden figyelmes keresztény ember által ismert nagy egyéniségek szavaival.

Ezzel a „magunkra ébredést” kívántam előmozdítani.

„Királyság” szó alatt Jézus Krisztust, az Örök Királyt értem, Aki Vezetőként, Szent Koronánkon a fő helyen szerepel! Azt a sokfajta hiányos, rosszul értelmezett, kifacsart, megzavart, történelmi hazugságokkal tűzdelt össze-vissza gondolkozást, amivel a magyar népet a sötétség erői tudatlanságukban ma is bombázzák, azt csakis Ő, a Megváltó, a Megszabadító Úr tudja rendbe tenni, Ő tud kivezetni bennünket a káoszból! Nincs ember, aki erre képes lenne!

És Jézus Urunk hogyan vezet?

Hát nem úgy, hogy látványosan megkoronáztatja Magát (Ezt kétezer évvel ezelőtt sem tette!), hanem a szíveken keresztül!

Amikor az imákat az ember odafigyelve „imádkozza”, abban a sorrendben, ahogyan le van írva – képletesen szólva –, mintegy „az imádkozó fejére kerül a Szent Korona”, és a Szent Koronán lévő „személyek” Isten-közeli szeretete képessé teszi az imádkozót a helytelen tanítások, helytelen gondolati elemek, helytelen szokások Isteni Útmutatással történő cseréjére!

Egyébként ez volt a valamikori királykoronázásoknak is az eszmei alapja!

Természetesen nem az általam lejegyzett kiadvány az egyetlen lehetőség arra, hogy az ember gondolkozása, és ezáltal az élete is helyes irányba terelődjön a hazaszeretet témáját illetően, de mindenképpen a Jézus általi vezetésnek egy, a gyakorlatban is megvalósítható formája. 

A korábbi gondolkozás azt eredményezte, ahol az ország most tart! Az eredmény egyértelműen látható. Nem ragozom.

És hogy észrevesszük-e ezt, teszünk-e egyáltalán valamit azért, hogy megváltozzon a gondolkozásunk, és hogy a „megfelelő vezetőt” választjuk-e gondolkozásunk átalakításához, és az azt követő tettekhez, ez egyedül a mi szabad akarati döntésünkön múlik! Egyéni, emberi döntésektől függ, s mindenkor ezekből áll össze egy aktuális eseményre a „népakarat eredője”.

A mindenkori történelmi eseményekben, azok „hogyanjában” minden esetben megmutatkozik ez a bizonyos „eredő”, amely önmagunk és Hazánk által érzett összértékű felelősségvállalásunkból, hitünkből és szeretetfokunkból, egyszóval Isten felé való nemzeti elkötelezettségünkből áll.

Mindezeket, amiket leírtam, nevezzük röviden „Szellemi Örökségünk” fontos elemének!

És ennek a fajta Szellemi Örökségnek pedig az a lényege, hogy amiért egyszer Szent vagy szentként tisztelt Őseink megharcoltak, azt a harcot nem kell újból megvívni, Isteni Áldással kísért eredménye rendelkezésünkre áll, hogy ha lehet, ne omoljon feleslegesen vér. Az Isteni Szeretet átadja nekünk őseink eredményeit, hogy a mai életben be tudjuk teljesíteni azt a feladatot, amelyet lelkünk vállalt a megszületésünk idején.

Az azonban igaz, hogy elherdálásra nem adja oda Mennyei Atyánk!

Ezért küzdeni, imádkozni és kérni kell!

 A kiadványban szereplő imák pontosan ezt a célt szolgálják!

Az imákban nincs semmi hivatkozás. Nem másról szólnak, hanem odafordulásról, a küzdelem felvállalásáról, és az ehhez szükséges Isteni Áldás megkéréséről – vagy másképp fogalmazva: Mária Édesanyánknak az Uram, legyen nekem Akaratod szerint! szándékának – a mi emberi szívünkben történő – megismétlődéséről van szó, amely alázat a helyes szeretet által alakul ki.

Kedves … !

Levelem tekintsd úgy, mint egy olyan ember őszinte jobbító szándékát, aki sokat tapasztalt, és látja, hogy hol nyúlt bele „fénytelen erő” a gyermeknevelésbe hamis nézeteivel, hol rombolta le a családot a valódi értékek lekicsinylésével, és hogy hogyan próbálja naponta tönkre tenni természeti szinten is és az emberi lélek szintjén is az Isten teremtette szép világot a történelmi és egyéb igazságok megváltoztatásával vagy eltakarásával!

A valódi Igazság elhallgatása bűn, és semmibevevése vagy elhanyagolása is az, mert Isten emberi világunknak nyújtott „jobbító szándéka” bukik meg egy ilyen esetben az emberi lustaságon, butaságon, vagy hitetlenségen, értetlenségen, az emberi gőgön, valamint a szabad akarat helytelen használatán.

Ezért is tanította az Úr Jézus, hogy „Legyetek okosak, mint a kígyó, és szelídek, mint a galambok!” Vagyis, ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, vegyük észre, hogy az igazi szívből jövő tettekhez tanulni, ismereteket szerezni kell, hogy ne legyünk ítélkezők, hanem „helyes mértékkel mérők”, és szabad akarati döntésünk ne mások által befolyásolt, hanem valóban szabad és felelősségteljes döntés legyen!

A Jezsuiták megismerkedtek többek között Mohamed tanításaival és Marx tanaival is, és nem azért, hogy arra a hitrendszeri gondolkozásra térjenek át, hanem azért, hogy a „simaszavú” meg ne foghassa, lépre ne csalhassa a keresztény hit követőit. Ők az Úr Jézus „szellemi harcosai”. Mindig is azért tanultak olyan sokat, hogy a hívők tömegeit a „Szellem fegyverével” védjék. A minél szélesebb körű és pontos ismeretszerzés azonban minden ember és minden keresztény ember feladata, mert a „legyetek tökéletesek, mint a ti Mennyei Atyátok tökéletes” Jézus általi útmutatása csak így tud megvalósulni.

Az ismeretek önmagukban nem jelentenek bűnt, hiányuk azonban mulasztásokhoz vezet, hiszen ha az ismeretek hiányában az ember nem tud különbséget tenni „jó” és „rossz”, „igaz” és „hamis” között, akkor könnyen megtéveszthetővé válik. A szentmise általános gyónási részében ezekről (a sokszor fel sem ismert!) mulasztásokról van szó.

Fontos tehát, hogy imádkozva tanuljunk, hogy elnyerjük a Szentlélek ajándékait, amely a tanítványokat apostolokká tette! Ezek közül elsőként a legfontosabb a Megkülönböztetés képessége, mely segít a fenti dilemmás helyzetek helyes megoldásában.

Az ismeretek helytelen alkalmazása, vagy az azokkal történő visszaélés azonban már ismét bűn, hiszen Isten azért adott értelmet és talentumokat, hogy azokat kamatoztassuk, csiszoljuk és fejlődjünk általa, de ne a magunk, hanem az Ő dicsőségére!

Nem elég magyarnak lenni, keresztény embernek is lenni kell, és nem elég kereszténynek lenni, magyarnak is lenni kell ebben a Hazában! – Tudni és felvállalni, hogy Kihez és hová tartozunk, és mi a feladatunk!

Erősen ide tartozónak érzem Váci Mihály szép versének egy részletét:

„Nem elég a CÉLT LÁTNI – járható útja kell!

És nem elég AZ ÚTRA LELNI – az ÚTON MENNI kell!

Egyedül is, elsőnek, ELÖL INDULNI EL!

Nem elég csak elindulni – MÁST IS HÍVNI kell!

De, hívni csak az hívjon magával, aki VEZETNI mer!

Nem elég a jóra vágyni – a JÓT AKARNI kell!

És nem elég csak akarni, de TENNI, TENNI KELL!

A Jó szándék kevés! – Több kell! – Az ÉRTELEM!

Mit ér a hűvös ész? – Több kell! – Az ÉRZELEM!

Ám, nem csak holmi érzés, de seb, és szenvedély,

KERESNI, HOGY MIÉRT ÉLJ: SZERESS, SZENVED, REMÉLJ!”

(Váci Mihály a szocialista korszak költője volt, de a művészek érzékenysége Isten Áldásával mindig időtálló!)

Köszönöm, ha eddig végigolvastad a levelem.

Most csak egyre kérlek. Nem azonnal, hanem ahogy érzed, ahogy beérik Benned: olvasd át legalább még egyszer ezt a levelet, és egyszer-kétszer a Szent Koronás kiadványt, immár más szemmel…

És ha úgy érzed, mutasd meg mindkettőt másoknak is.

Köszönöm, ha megteszed.

Kísérje Áldás minden munkádat, és élj Isten Örömével, mert valóban örömre teremtett bennünket!

Sok szeretettel: M. G. Mária                          

Bp. 2009. szeptember 23.

 

Vissza a Tartalomhoz