Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

NAPFORDULÓBAN

HOLDFOGYATKOZÁS

 

Sok földi világon át a Nap volt Isten szimbóluma,

A változó asszonyi létnek pedig a Hold lett mutatója.

Fordul a világóra, beszédes történés az Égen,

A Nap fénye eltűnik a Hold elől a földi sötétségben.

 

Tegnap elérkezett a Nap útjának, s az évnek legmélyebb pontjára,

Ma megpihen, hogy induljon a fényessége holnap hajnalhasadtára.

Ám e mélypontnál még „mélyebben” van a Hold, léleknek világa,

A szeretetlenséget az anyag sűrűsége megmutatja.

Szomorú könnyeket hullat az Égi Anya,

Szent Fia Fényét a földi kőszív Előle eltakarja.

 

Jöjjünk gyorsan, imádjuk

és kérjük a Világ és a Nap Teremtő Urát,

Hogy szívünkön és emberlétünkön át

fényesítse meg újból a Holdat,

s ragyogtassa fel bennünk a Szűz Anyát!

Újuljon meg minden, szűnjön a sötétség,

S a  mélyponton

tűnjön el minden fájdalom és kegyetlenség!

 

Győzzön a Fény!

Győzzön hatalmasan, ahogy csak Isten tud győzni!

Győzzön, s ahogy az Égen megteszi,

Úgy szívünket is melegséggel, glóriával fényezze ki!

Legyen világosság egészen lelkünk mélyéig le,

Minden kicsi zugba a Szeretet Fénye hatoljon be!

Nézzünk fel az Égre, lássuk újból Szűzanya mosolyát,

Ahogy napról napra győz a Fény bennünk, s a Földön át!

Hosszabbodnak a napok, szívünkben is ébred a bizalom,

Pár nap még, az Istenfiú megszületik, itt a Karácsony!

Nyissuk ki szívünket, hogy hideg barlang helyett

Bennünk találjon szív-otthonra az Élő Kikelet!

Ragyogja be otthonunk, s minket is benne,

Szülessen meg bennünk, s az Égen

A Szeretet Istene!

Ámen.

 

2010-12-21                                                    M.G.Mária

 


Vissza                                                                                                      Letöltés