NAPFORDULÓBAN
HOLDFOGYATKOZÁS
Sok földi világon át a Nap volt Isten szimbóluma,
A változó asszonyi létnek pedig a Hold lett mutatója.
Fordul a világóra, beszédes történés az Égen,
A Nap fénye eltűnik a Hold elől a földi sötétségben.
Tegnap elérkezett a Nap útjának, s az évnek legmélyebb pontjára,
Ma megpihen, hogy induljon a fényessége holnap hajnalhasadtára.
Ám e mélypontnál még „mélyebben” van a Hold, léleknek világa,
A szeretetlenséget az anyag sűrűsége megmutatja.
Szomorú könnyeket hullat az Égi Anya,
Szent Fia Fényét a földi kőszív Előle eltakarja.
Jöjjünk gyorsan, imádjuk
és kérjük a Világ és a Nap Teremtő Urát,
Hogy szívünkön és emberlétünkön át
fényesítse meg újból a Holdat,
s ragyogtassa fel bennünk a Szűz Anyát!
Újuljon meg minden, szűnjön a sötétség,
S a mélyponton
tűnjön el minden fájdalom és kegyetlenség!
Győzzön a Fény!
Győzzön hatalmasan, ahogy csak Isten tud győzni!
Győzzön, s ahogy az Égen megteszi,
Úgy szívünket is melegséggel, glóriával fényezze ki!
Legyen világosság egészen lelkünk mélyéig le,
Minden kicsi zugba a Szeretet Fénye hatoljon be!
Nézzünk fel az Égre, lássuk újból Szűzanya mosolyát,
Ahogy napról napra győz a Fény bennünk, s a Földön át!
Hosszabbodnak a napok, szívünkben is ébred a bizalom,
Pár nap még, az Istenfiú megszületik, itt a Karácsony!
Nyissuk ki szívünket, hogy hideg barlang helyett
Bennünk találjon szív-otthonra az Élő Kikelet!
Ragyogja be otthonunk, s minket is benne,
Szülessen meg bennünk, s az Égen
A Szeretet Istene!
Ámen.
2010-12-21 M.G.Mária
