Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2006 Karácsonyára

KARÁCSONY MÁSKÉPP

Év vége közelít, s ha akarjuk, ha nem, ez mindig egyfajta lezárással, magunkba nézetéssel történik. Végignézzük, mi volt a jó, s mi az, ami „cserére” vagy kidobásra, esetleg átalakításra való.

Különböző kozmikus energiákkal megterhelt Földünk és emberi életünk változások sorozatán megy keresztül. Ebben a változásban folyamatosan szembesülünk eddigi életünkkel, és mi magunk is változtatásra kényszerülünk. A folyamatban azonban lelkünk-szellemünk és teljes emberi mivoltunk számára egyaránt nem mindegy, hogy miben és hogyan döntünk. Az emberi idegrendszer túlterheltsége csak a mélyebb lelki élet és a magasabb szellemi megértések birtokában képes tolerálni a nehézségeket. Különösen igaz most mindez az őszi hónapoktól terjedő időszakokra, és a világ, de hazánk eseményei is ezt mutatják.

Több éves, erős, bensőnkben zajló folyamatról van szó, mely minden évben megújuló erővel és mélyebb lelki tisztítási igénnyel, magunkba nézetéssel zárul, és Karácsonnyal, az Isten-gyermek, a Szeretet, a Fény világraszületésével indítja újra egy tisztább energetikai szinten az évkört.

Egy egészséges gyermek születése a családban örömöt jelent, megvalósul általa a Mennyei Atya Teremtői Ajándéka. És nekünk, embereknek minden évben újra és újra megújuló misztérium az Istengyermek Földre születése. De vajon ajándéknak fogjuk-e fel? Ajándéknak fogjuk-e fel, hogy létének minden pillanata, és már Földre születésének elhatározása is tanítás – a Mennyei Atya gondos Szeretetének tanítása –, mely ha megértjük, bennünket, embereket erősít és felemel?!

 

A Végtelen Isten jött le a világra,

Istenségének csak egy piciny hányada!

Lejött a Kisded a Föld bolygóra, hogy örömét és szívét az embernek adja.

Világot váltani küldte az Atyai Szeretet, hogy Hazavezessen minden ember-gyermeket.

 

Szegénynek született, így senki nem mondhatja, hogy pompa lehet a Szeretet szava!

Nehézség kísérte léte első pillanatát, hisz senki sem hitte az „Istenanyát”.

Ferde szemmel nézték a fiatal Máriát, s Józseffel csak ketten hitték az Isten Akaratát.

A Földön is van törvény, mi betartandó, akkor is az, ha csak hatalomról szóló.

Földre készült hát a Világ Királya, s elfogadta mindazt, mi az anyag világa.

Nem akart változást semmit az „anyagban”, mert tudta, a Szívnek nagyobb szava van!

Ő adott a szellemnek szabad akaratot, s meghagyta mindeneknek a választhatóságot.

 

Az Égből született Megváltó felvállalta a teljes gyermekéletet,

hogy megszentelje léte által az édesanyai szerepet,

az emberi testet, s az anyai méhet!

Sorsot vállalt azzal, ki nincstelen, hogy megmutassa, mit jelent: Kegyelem!

Nem volt háza, palotája, de volt gyermektestének szerető őre: Mária,

kinek törékeny anyai testében két erő jött össze:

a földi lét gyötrelme, és az Isten nagy Kegyelme.

 

Szamárháton törődött az Isteni Anya, hogy Isteni Szülöttjét világra hozhassa.

Istálló vagy barlang volt csak menedékük, s ezen túl csak hitük, s szívükben reményük.

Hitték a jelet, mit a Teremtő Isten adott: a Szeretet jön nyitni új korszakot!

Fényesség kísérte Égről Földre születését, hogy láttassa az élet igazi értékét.

Nincs mi meleget ad, s a Földön boldogít, csak az, ha érezni lehet a Szeretet ölelő karjait.

 

 Jöttek a pásztorok csodálkozó szemmel, szívüket hozták el tele szeretettel.

Azután munkájuk gyümölcsét, hogy az Istent földi étellel dicsőítsék.

Követek jöttek, Napkeleti Bölcsek, ősi tudásuk által csillag vezérelte őket!

Alázattal nézték a Teremtés Urát, szívük által tudták az Isten Igazságát.

Szeretetük volt, mi hosszú útra bírta őket, Áldással mentek el, vezetni népüket.

 

Jöttek más hírnökök gyilkos akarattal, s menekülő családot látott csak a hajnal.

Újból szamárháton, mindenből kifosztva, számkivetettség volt csak a Megváltó sorsa.

De az Isteni Tervről gondoskodó Atya idegenben helyezte őket biztonságba.

Munkával kellett megteremteni a mindennapi ételt,

 s létük által Egyiptom földje megszenteltetett.

Így nőtt a kis Jézus 12 éven át, hogy utána bölcsek hallgassák okos tanítását.

Ezután újból Názáretbe tért,

hogy munkával, tanulással, s teljes alázattal fejezze be életének gyermeki éveit.

És eljött a kor, hogy mindezen igazságokra, tanításokra rányíljon a szemünk. Eljött az idő, hogy észrevegyük a párhuzamokat jelen életünk, nemzetünk, saját sorsunk és a karácsonyi misztérium mozzanatai között.

Azt mondjuk, emberi szeretetünk gyógyítását kéri a fájdalmasan kihasznált Földanya, s letekintünk a lábunk alá. Közben alig vesszük észre, hogy Mennyei Édesanyánk ugyanezt kéri szívünkkel-lelkünkkel kapcsolatban.

Mennyei Anya - Földanya: „Anyai minőség” mindkettő! A földi az égi mintája! Elfogad, befogad, táplál, felnevel, és nem kérdezi, hogy mit kezdünk az ajándékba kapott élettel. – Pedig bizony, ez a feltétel nélküli szeretet tanítása! És mi, magyarok pontosan értjük az ÉDESANYA szó IGAZI jelentését! Nem mérlegel, csak IGENT mond, szava akkor is „édes”, ha nehéz, és szíve legnagyobb melegségével neveli a SZERETET GYERMEKÉT!

A test megszentelése is a legnagyobb ráhagyatkozásra és az ajándékba kapott élet tiszteletére tanít bennünket.  – De ezt látjuk akkor is, ha Bolygónkra tekintünk, mely Isten Terve szerint a Természet kincseivel megrakottan a miénk, embereké, és ezt látjuk akkor is, ha hazánkra, a Kárpát-medence területére vetjük tekintetünket. Ez a Haza nekünk, magyaroknak szóló ajándék! Itt az idő, hogy felfedezve kincseit szeretettel bánjunk véle, kiálljunk érte!

És vajon nem csoda-e, hogy Mária Országaként évszázadokat töltöttünk saját Hazánkban száműzetésben, mégis megmaradtunk?

És most, az eljövendő Szeretet hajnalán, de még a pénz világában élve nem kellene-e minden hamisan csillogóhoz való ragaszkodásunkat elengedni? (Augusztus huszadikán történések sorozata indult el, amely erre hívja fel figyelmünket!)

Sőt, ennél is többet kell tenni! Nem csak elengedni kell mindazt, ami nem méltó a továbbjuttatásra, hanem a megszentelt földön a Természet szeretetével és a Szeretet természetességével újra megszentelt módon, önmagunkat és munkánkat megbecsülve, Isten Áldását kérve ÉLNI! És becsülettel élni a Szeretet ajándékaival!

Mindez a tanítás a jézusi gyermek-életből kiolvasható!

Legyen ez a Karácsony ezért más, mint a többi! Zárjuk le a régit, készüljünk egyszerűbben az ünnepekre! De tegyük ezt lelkileg, szeretetben és békességben nagyobb odafigyeléssel, nyitott szívvel, a jövőre nézve nagyobb felvállalással és elhatározottsággal!

Tegyük ezt gyermeki szeretettel és örömmel, mert:

 

„Akik vagyunk, az Isten ajándéka számunkra,

és akikké válunk, az a mi ajándékunk Istennek!”

Nézzünk az Égre! Jézus születését csillag jelezte, kiolvasta ezt a Bölcsek ismerete. Népünkkel „szívünkben értjük” a csillagok járását, vállaltuk egykor, vállaljuk tudatosan is sorsunk irányultságát! Megsúgja ezt a szív szava, s vérünk, fülünk és lelkünk az Ősi szót, az Atyai Ház Hívást meghallja:

„KÉSZÜLJETEK TISZTÁN AZ ÚJRA, A SZÉPRE,

SZÍVBE-SZÜLETÉSEM HATALMAS ÜNNEPÉRE!”

Ámen.

 

M. G. Mária

 

Vissza