Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

 
INDÍTÓ BESZÉLGETÉS
 
 
Az első, komoly kérdést még a „Nagyfigyelmeztetés” cikksorozata előtt tette fel valaki, és az illetővel egyeztetve, a kérdés-választ most összefoglalóan megjelentetem.
Nem ez volt vele az első levélváltásunk, tehát néhány dolgot már ismertem róla, bár személyesen nem találkoztunk, hiszen vidéken él. Egy fiatal, huszonéves lányról van szó.
Azért közlöm az egész levelet, mert vannak részek, amelyek minden „ismerethiánya” mellett is kirívóan szép! A kedves olvasóra bízom, hogy ezeket felfedezze. A kérdező levelén nem változtattam semmit.
Egy többek által ismert, hazai próféciára kérdezett rá az illető.
A kérdés egyszerű, a válasz is az, bár teljesebb.

Üdvözlöm!                                                                            
X. Y. üzeneteiben olvastam, hogy az Úr Jézus azt mondta, hogy készüljünk fel arra, hogy az egész életünk és a táplálékunk is egy olyan hatalom felügyelete alá kerül, ami számunkra egyáltalán nem lesz jó. Nem lesz élelmünk, nem lesz ahová elmehetnénk a hitünket gyakorolni, rakjunk el magunknak vetőmagot stb...
Ha ez valóban igaz, hogyan lehet erre biztosan felkészülni? Mit lehet tenni? Van-e olyan irodalom, ahol ezzel a témával kapcsolatban az Úr Jézus látnokon keresztül jobban ad tanácsokat?
 
 
Kedves Kérdező!

Először a „ha igaz”-hoz szólnék hozzá: Az Úr Jézus Igaz Emberei az egyházi és a világi hívek közül is csak mostanában szólalnak meg komolyabban. Sokan rejtettségben „nevelkedtek”, s akik felszínen voltak, azok is sokat szenvedtek, mert a Szentlélek „Megkülönböztetés képességének” ajándékával kevesen tudnak még élni, így a többség nem tudja, hogy abból, amit lát, hall, tapasztal, vagy olvas, mi tiszta, mi hamis.
Sajnos, sokan (és ez a többség) elfogadnak helytelen nézeteket, mert igaznak gondolják azokat, mások pedig félnek a valódi Küldöttek Igaz szavától is. Ezért valóban elég nagy a káosz.
 
Az Úr Jézus azonban ma már egyértelműen megvalósítja ígéretét: „Így szól az Isten: Ez történik majd az utolsó napokban: Szétárasztom minden emberre Lelkemet. Fiaitok, és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, s álmokat álmodnak a vének. Még szolgáimra, és szolgálólányaimra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, hogy prófétai szót hallassanak. Csodákat támasztok fenn az égben, és jeleket lenn a földön: vért és tüzet, és gomolygó füstöt. A nap árnyékba, a hold vérbe borul, mielőtt az Úr napja elérkezik, az a nagy, és nyilvánvaló. És mindenki üdvözülni fog, aki segítségül hívja az Úr Nevét.” ApCsel2/17-21 – 1955-ös Bibliafordítás.
 
Azért írtam le ezeket, mert ezzel az idézettel a kérdésének egy másik részére - „a valóban igaz” - kérdésre is válaszoltam, ugyanis: mindez már történik is!  Tehát valóban fel kell készülnünk! „Legyen a lámpásunkban olaj!”
Ehhez kapcsolódóan azért támaszt Isten, a mi gondoskodó Mennyei Atyánk ilyen sok Követet Övéi közül, hogy mindenkihez szóljon, hogy azok is meghallják Őt, akik nem szoktak hozzá az Ő „nyelvezetéhez”, és, hogy kiszűrődjenek a hamisak. A nagy számok törvénye alapján (vagyis, ha sok próféciában – régebbiekben és újakban egyaránt,- és számszerűleg is több figyelmeztetésben) egyszerre jelenik meg tartalmilag ugyanaz a mondanivaló, akkor ezzel meg lehessen mozdítani a makacsul kételkedőket, és a süketen ellenállókat is.
 
Az Úr Jézus azonban senkinek nem ad „készételt”. Vezetése megmutatja az irányt, de a megvalósítást ránk bízza, hogy a szabad akarat ne sérüljön.
Az eredményhez két úton lehet eljutni:
Egyrészt külső segítséggel, és miután Ön katolikus, ezért azt mondom, hogy jó lenne megkeresni egy szimpatikus, odafigyelő papot, aki legalább egy kicsit az emberi lélektanban is járatos.
Másrészt: Befelé figyelni, és a szívére hallgatni. Azért kell mindenkinek a szívére hallgatnia, mert a részletezés ott történik, a szívben „rejtőzködő Istenáltal, mégpedig saját, egyéni természeti adottságainkra (talentumainkra) lebontva.
 
A Nagyfigyelmeztetés valóban egy Kegyelmi Ajándék lesz, amiben az Úr Jézus Megváltói Irgalmassága mutatkozik meg.
Egyrészt rádöbbenhet az ember valódi önmagára, arra a sok jóságra, szépségre, amivel a földi világba a Teremtő Atya leengedte őt, s arra is, amit ebből a sokra hívatott egyéniségéből a Nagyfigyelmeztetés idejéig önmagával tett! Másrészt megmutatkozik majd, hogy életünkben mennyi időt, szeretetet, mennyi igaz cselekedetet adtunk éveinkből, napjainkból Istennek, és mennyit a „Hamis Fényerőknek”, és hányszor „tagadtuk meg Őt, a Legszentebbet” az életünkben. Harmadsorban pedig láthatjuk majd mulasztásainkat, elhanyagolt feladataink sokaságát, amivel esetleg mások lelkét megkárosítottuk. Ugyanakkor, minden „tékozló fiú” számára megjelenik majd a bánatot, és erős fogadalomtételt, Istenhez tartozás kinyilvánítását követő kivezető út is, amin majd haladni lehet.
 
Bizony, ez sokak számára megrázó élmény lesz!
Akik komolyan vették az eddigi figyelmeztetéseket, és dolgozva önmagukon, igyekeztek emberi gyarlóságaikat kijavítani, és elkezdték gyakorolni a megbocsátás irgalmas cselekedeteit, azok könnyebben fogják átvészelni ezt az időszakot.
Akik ekkor szívükben komolyan önmagukba nézve, minden helytelenségük kijavítását igénylik, és Istenhez visszatalálnak, mint a bibliai „Tékozló fiú”, képesek bocsánatkéréssel fordulni Istenhez, mint Egyetlen, Igaz Atyjukhoz, azok részesülnek Isten Irgalmában!
Ez az Irgalom ad majd lehetőséget arra, hogy megszabaduljanak gonosz megkötözöttségeiktől, és a végső napokat az Úr Vezetésével, Krisztus Erejével, az Ő Oldalán küzdve jussanak az „Új Jeruzsálem” világába.
Lesznek, akik egy „végső bűnbánattal” Hazamehetnek. Ez is Istentől függő hatalmas Kegyelem, tehát itt szükséges az is, hogy az elmúlásra, a halál kérdésére másképp tekintsünk, mint eddig!
 
Minél nagyobb Irgalomban részesül a lélek Isten oldaláról, annál nagyobb megbocsátással kell neki is rendelkeznie embertársai iránt! Nem úgy, mint a „Szívtelen szolga” (Mt. 18 / 21.), aki a megkapott Irgalommal (adóssága, büntetése elengedésével) visszaélt.
Éppen azért lesznek olyanok, akik vállalják, hogy az „utolsó napokban” ledolgozzák még eddigi bűneiket, és Isten Oldalán harcolva segítséget nyújtanak azoknak, akik nem akarnak a gonoszság karmaiba kerülni, nem akarnak többé hamis ábrándokat és megcsalatásokat végigélni, hanem Igaz Hittel élve: segítséget nyújtanak azoknak, akik nehezen tudják életüket Isten felé önmagukban, támogatás nélkül megnyitni. Ezek az emberek, akik a Nagyfigyelmeztetés hatására megfordulnak, ők lesznek a szó szoros értelmében az „Utolsó Óra munkásai”. Ők lehet, hogy keményebben fognak harcolni, mint azok, akik fokozatosan növekedtek fel, de itt példa lehet Szent Pál, aki keresztényüldöző Saulból lett Szent Pál.
Olyan áldozatos lelkek is lesznek, akik korábbi tevékenységeiket folytatva, fokozott „lélekmentési” munkába kezdenek Isten hű, és Igaz munkásaiként. 
A Teremtő Atya Szent Fia, az Úr Jézus által minden feladatra felneveli, és felkészíti a lelkeket. – És teszi ezt annyifajta módom, amilyen színesek mi magunk emberek is vagyunk.
 
És végül, sajnos lesznek olyanok is, akik a nyilvánvaló, előre elmondott Isteni Irgalomajándékot sem tudják majd (makacs hitetlenségükben) elhinni, vagy nagy „okosságukban” megmagyarázzák inkább a megmagyarázhatatlan jelenségeket, mint hogy bocsánatot kérjenek…
Róluk nem akarok most többet írni.
 
Hogy ki, melyik kategóriába fog tartozni, az a Jóisten, és az emberlélek szabad akaratú döntésének „megegyezésén” alapul, ami nem tudatosul az erős egoval rendelkezőkben, esetleg csak az utolsó pillanatban… Az Istenre hagyatkozó lélek azonban egy idő után megsejtheti az ő igaz helyét, és feladatát…
 
Egy viszont biztos: minél többet imádkozunk azokért, akiknek sorsát átérezzük, akiknek lelkét „veszélyeztetve” látjuk, minél többet teszünk és segítünk másoknak, vagy vállalunk azok helyett is, akik most még csak gúnyolódva, lekicsinylően nyilatkoznak, annál biztosabb, hogy a jelen állapotnál többen kikerülhetnek ez utolsó pontban említettek közül. – Hiszen az Úr Jézus megadta a mentőövet: „Jézusom, bízom Benned!” – „Mielőtt Igazságos Bíróként megjelennék, először eljövök, mint az Irgalmasság Királya!” (Szent Faustyna, Napló 83.)
 
Miután Isten Irgalmát, és az Isteni Irgalom életünkben való szükségszerű megjelenését kívánom most kihangsúlyozni, ezért itt csak zárójelben jegyzem meg a nagyon fontos folytatást.
(A teljes 83-as vers ugyanis az előzőekben említett, és sok próféciában megjelenő figyelmeztetést közli, és így hangzik: „Írd a következőket: Mielőtt Igazságos Bíróként megjelennék, először eljövök, mint az Irgalmasság Királya! Mielőtt az Igazság napja elérkezik, az embereknek a következő jel adatik az égen: „Kialszik minden fény az égen, és nagy sötétség lesz a földön. Akkor megjelenik az égen a Kereszt jele, és az Üdvözítő kezeinek és lábainak sebhelyeiből hatalmas fénysugarak áradnak ki, melyek egy ideig bevilágítják a földet. Ez röviddel a végső nap előtt történik.”
 
„Úgy érzem nagyon sokat változtam azalatt a kis idő alatt, amióta felhívtam önt. Mindig azon gondolkodom, hogyan tudnám a legközelebb vinni a lelkemet Istenhez. Remélem a Nagy figyelmeztetést is el fogom tudni viselni. Én személy szerint nagyon várom, engem ez boldoggá tesz. Olyan érzés ez, mint amikor a gyermek vár a szüleire, hogy érte jöjjenek egy hosszabb távollét után. Teljes mértékben elhiszem, és megpróbálok készülni rá. 
Kedves E., a fentieknek szívből örülök!
Nincs hozzáfűznivalóm, mert szép az a fejlődési folyamat, amin keresztülmegy…
 
Időközben rájöttem, hogy hiába van barátom, édesanyám, barátok, ők nem tudnak segíteni rajtam. Egyedül vagyok, magányt érzek belül, habár nem kellene, mert igazából nem is vagyok egyedül. De ez a magány akkor is ott van. Ilyenkor Jézusra gondolok, hogy ő az egyetlen, aki soha nem hagy el, történjen bármi is az életemben. Csak tőle remélhetek mindent. Tudom, hogy minden nap beszél hozzám, próbálok jobban és jobban oda figyelni erre.
Olyan szeretetlen ez a világ. Szeretet nélkül nincs semmi értelme. Olyan kimértek az emberek egymással, annyira félre tudják egymást érteni. Mindig vigyáznom kell mit mondok nekik, nehogy a legkisebb nem oda illő gondolatomból is probléma és harag legyen.
Azt is megértettem, hogy szenvedés nélkül nincs szeretet...
Szeretettel: ……
 
Talán csak egy gondolat: Emberszellemi fejlődésünk egy szakaszában eljuthat az ember odáig, hogy elkezdi átérezni, hogy nem a teste az ember, a test csak „lélekhordozó”, ezáltal nem is határozhatja meg teljességünket!
Ebből az következik, hogy nem szabad, hogy test szerint éljünk, hanem inkább szeretet által vezérelten szükséges gondolkozni, érezni és cselekedni.
Más szavakkal: ne a testi dolgok határozzák meg gondolkodásunkat, hanem „Testi dolgaink örömei” inkább csak kövessék azt, ami belülről kisugárzik. Fizikai lényünk érzelmeink megmutatója, gondolataink végrehajtója legyen! (Hiszen a test önmagában halott, a lélek tölti fel szeretettel, és szellemünk elevensége nyilvánul meg a tetteinkben is.) Valójában a Szentírás is erre tanít.
 
Testünk az anyagi világhoz tartozik, ahol bizony nagy a szeretetlenség. Ha nem így lenne, nem próbálták volna meg Isten Fiát a „testén keresztül” megölni!
Amikor pedig idáig eljutunk, akkor értjük meg, hogy a magány, és az egyedüllét emberi mivoltunkhoz tarozik, angyalokkal társalgó, Istenszeretetben élő lelki-szellemi „részünk” soha nem magányos, és nincs egyedül!... Olykor a "kettőt" külön-külön, máskor ( és egy idő után pedig egyre többször) "egységben lévőnek" érezzük. Ez fejlődésünkkel jár…
 
***
 
Eddig tartott a levél továbbadható része.
Áldott, szép napokat kívánok szeretettel: M.G.Mária