Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

HÁLA

 

Szeretlek Mindenség Királya, Világok Teremtője!

Szeretlek Istenem, Életek Élete!

Ki életet adtál mindeneknek,

S szívet is mellé minden létező szellemnek.

Belehelyezted Magad teremtményeidbe,

Hogy hívó szavad visszhangot keltsen a szívünkben.

Figyeled sorsunkat, s rávezetsz arra, ami nem jó,

Hogy értsük meg mi az, mi javítani való.

Nem hagysz elveszni, pedig hibásak, s olykor értetlenek vagyunk,

A makacsságtól sokszor keményebb lesz nyakunk.

 

Leküldesz ilyenkor egy fénysugarat,

Melyet óvó angyali kezek hordoznak.

Féltve, őrzőn nyújtják a keserű poharat,

És mellé komoly, nagy tükröt tartanak.

Dönts hát ember, mondd, hogy mit választasz,

Hiszen tudod, hogy teheted, akaratod szabad!

Ima száll az Égbe, angyalok éneke,

Jaj, csak el ne vesszen az ember gyermeke!

Ők imádkoznak értünk, e drága tiszta lények,

Megbocsátást kérnek a megtévedt léleknek.

 

Könnyek zuhatagán törik a Szivárvány,

Fogadj vissza Uram, légy Te a Cél, és újból az Irány!

Ne engedd el kezem, s add, hogy tehessem a jót,

Az egyedüli tetszésedre valót!

Áldd meg Angyalaid, a Szeretet Őreit,

Kik az embert oly vigyázva, hűen követik.

Hálát örömmel zengjen minden igaz szív,

Mert egy ember-gyermek újból Hazaérkezik!

Ámen.

 

2007. 10. 22.                                                             M. G. Mária

 

 

Vissza a Tartalomhoz