Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

ELŐSZÓ

 

Béke, Harmónia és Szeretet.

Egység, mely táplál és teremt.

 

De a "rész" kíváncsisága nagy,

Teremtőjéből kiszakad.

A hazug erőtől önmaga egysége szétvál,

ijedten nézi: Merre, hol van a duál?

Fájdalmas keringés, szédült forgatag.

"A Béke, ... jaj, lelkem békéje hol marad?"

Megismer gyönyört, gyönyörűség helyett,

s kielégületlen marad az Igazi Szeretet.

Tapasztal szerelmet, hol a test uralja a lelket,

bágyadt kábultság, mely kétséggel etet.

Ízleli, lassan megérzi: mit jelent szeretni?

S elfordul a másik, "jobbat" megy keresni.

Kétségbeesetten teremt széteső roncsokat,

s tudja: mindez hiába, mert egykor ott lent marad.

Ura a pénz, s ő hiszi, hogy a pénznek ő ura,

becsapott lelke az érzést adta oda.

Fáj az űr, s a hely szívében betöltetlen marad,

mert nincs benne az Isteni Szeretet által sugallt Teremtő Gondolat.

 

Próba próbát követ. Újra és újra alászáll.

Kétségbeesett gyorsasággal keringő madár.

Hol az Egység? Hol a Nyugalom?

Hol van az Öröm, ahol fejem nyugton lehajthatom?

 

Tündöklő Fénysugár, mely az Éteren tör át,

s vele a Hang, mely a szívben visszhangra talál.

Az Atya szól, ki várja gyermekét,

Szeretetfényével vonzza meggyötört szívét.

"Kifáradtál Kedves, jöjj vissza hát.

Foglald el helyed, mit óvtam, míg te keringtél az űrön át.

Szereztél tudást, lettél bölcsebb.

Vívtál csatákat, s nem lettél erősebb.

Voltál férfi, s voltál nő.

Beteljesült benned mind a két erő.

Tanultál szeretni, s voltál elhagyott.

szeretett egy lény, kitől a halál elrabolt.

Körbejártál mindent, mit csak lehetett,

saját egységed így lett egyre teljesebb.

Vágytál a Szépre, a Társra, s most megkaphatod:

Vele, Bennem önmagad megtalálhatod.

 Fénykereső lelkedben érzed és tudod,

hogy: IGAZI DUÁLOD valóban: ÉN VAGYOK!"

 

2004 augusztus                                                          M. G. Mária

 

 

Vissza a Tartalomhoz