Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

ELFOGADÁS

 

Szeretlek Kisvirág, örüljél hát nagyon!

Az élet nehezékét mostmár könnyítve adom.

Megvívtál csatákat érzékeny szíveddel,

Szándékod számított! – Tőlem ezt fogadd el!

Az eredmény kétesélyes, nem tőled függ csupán,

A Fény néha megbicsaklik a másik akaratán.

Engedd el, mi fáj, hosszú még az út.

Ha görbén is, majd egyszer a másik is befut!

Lényed hatása jó mag volt, ne féltsd azt,

Az élet eltart még, sokáig kihat.

Te pedig élj, szabadon szárnyalj Madaram,

Örömödben látom, s szemlélem Önmagam!

 

Ó, édes Istenem! Add, hogy én is adjak!

Hálámat, s örömöm, hogy megtaláltalak.

Köszönöm az életet, mit nekem szántál,

S ha észre sem vettem, Te akkor is csak adtál!

Magad vagy a mágnes e sötét földi éjben,

Odavonzod szívem, hogy csak Érted égjen.

Köszönöm, hogy hívsz, s hogy oly erővel húzol,

Hogy vonzásod által sok lélek megmozdul.

Köszönöm a Fényt, mit szememnek adtál,

S hogy nehézségeimben mindig megtartottál.

Köszönöm a mosolyt, amit ajkamra helyeztél,

S ha gyakran fájt is, tudom, hogy szerettél!

 

Áldj meg most Istenem, hogy Kegyelmeden át,

Szeretetet nyújtsak, az Élet Italát!

  

2005. 02. 20.      M.G.M.

 

 

Vissza a Tartalomhoz