Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

 

EGYÜTT-MŰKÖDÉS

 

Titok az ÉLET, és titok az "ODAÁT".

Ki érzi, ki csak gondolja, hogy ismeri a "Titkok Titkát".

Nehéz az anyagi lét, de könnyű a Fény

Áthathat mindent, ami Kegyelmet esengve kér.

Számtalan történés és kapcsolat teszi ki életünk,

Kegyelem hat le és segít, csak legyen hitünk.

 

Nem számít a gond és a szorongató bánat,

áthatol a Fény, mit csak a Teremtő adhat.

Nem számít külvilág, sem annak zöreje,

áthatol mindenen a Felső Sugárzás szépsége.

Két teremtett lény, az Úr segítő eszköze,

ember és angyal a Fény útján egységbe forr össze.

 

Az ember a Földön és az angyal az Égben

hívja és éli a csodát az élet minden apró részletében.

Együttes munka ez, a "Fényposta" indul,

s a Kegyelem által minden felszabadul.

Érez a szív és ébred a képesség,

összhangzatként születik meg az EGYSÉG.

Bevillan egy csillag a sűrű anyagi létbe,

s bevilágítja a "Lentet" az "Odafönt" Fénye.

Akit vonz a Szépség és a Természet ősi Rendje, 

annak szívében megszületik és él a SZERETET IGÉNYE.

Megszületik előbb a CSEND, majd a HARMÓNIA, s végül a BÉKE,

mit ha hagyod, a lelked mélyéig hatol le.

 

Enyém a GONDOLAT, tiéd az ügyes KÉZ és

ami a kettőt összeköti, az az ÉRZÉS.

Dobban a szív és megnő az ütem,

mozduló kezed hagyja, hogy tegyem.

Néha én adnám, s te fáradt vagy nagyon.

Máskor erős a vágyad, s én csak annyiban hagyom.

A harmadik esetben EGY lesz az AKARAT,

s emberi kézben formát ölt az ISTENI GONDOLAT.

Életünk a lét, s benne a KAPCSOLAT maga a csoda.

Hígul az anyag és helyébe a Fény hatol oda.

 

Nem látja szem, de érzi a lélek,

nem érti elme, de tudja az ÉN-ed:

A Teremtő szól, és működik kezed,

mit engedélyeddel én vezethetek

Lélek szól lélekhez együtt-működésünk által,

összehangolást mutatunk művészet-példával. 

 

 

FÖLDI ÉLETEDBEN életmű lett kerek,

s hogy hű voltál hozzám, köszönöm neked!

Együttes munkánk megáldatott,

az Úr Dicsősége így a Földről fényesebben ragyog.

Áldás van rajrad, s rajtam és mindazokon,

aki érzi, vagy akárcsak a képet nézi,

s ki tudja, hogy a SZERETET KULCSSZÓ,

MELY AZ EGET IS ELÉRI.

 

Fénykezem átölel most és örömöt ad néked.

Szívünk együtt dobban és én fogom a dolgos két kezed.

Összefonódó lángunk megélt egy földi életet

és minden csodás jóért EGYÜTT MONDUNK most KÖSZÖNETET.

 

Áldott az Úr, a Mindenség Istene,

Aki a létünk külön, s együtt teremtette.

Áldott a Gondolat, mely akaratot adott,

s mellé érző szívet is, mely csak így hathatott.

Áldott a Szív, mely Egységre tanított,

és Szeretetében összehangolt kétfajta tudatot.

Áldott a Terv, melynek részese lehettünk,

Hála és Dicsőség Néked Teremtő Istenünk!

 

2004 július                                                                                 M.G.M.

 

 

Vissza a Tartalomhoz