Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A címben feltüntetett gondolatokat az itt jelzett dátum idején írtam. Amikor viszont arra került sor 2010. augusztus 11-én, hogy átnézzem a honlapra való felvitel előtt, akkor jelentős kiegészítést kellett tennem a korábban leírtakhoz, és e megjegyzés az írás végén szerepel!

+ Egy egészen más témában keresgélve a mai napon, (08. 11.) egy nagyon is idevágó mondaton akadt meg a szemem: „A dölyfös tudat (…) katasztrófákra ítéli önmagát, melyek azután elpusztítják!...” Carl G. Jung

2010. július 24. – Rövid, megdöbbentő hír Csíksomlyóról:

„Isten nyila sújtott a kettős keresztre!                                                                                                                                            

A zivatar, villámlással és égzengéssel egyike ama jelenségeknek, melyek már ősidők óta foglalkoztatják az embert.     A természeti népek a felsőbb hatalmak haragjának tartották.
Ez majdnem minden nép ősvallásában ilyen értelemben szerepelt. A görögök és a rómaiak villámokkal együtt ábrázolták Zeuszt és Jupitert. A magyar nyelvben is az "Isten haragja" vagy "Isten nyila" kifejezések ősi időkből származnak.

Áldás havának 19-ik napján, délután hatalmas zivatar támadt Csíkban, villámcsapás sújtotta a két Somlyó hegy közötti nyeregben található Hármashalom oltár keresztjét.
Hihetetlen… A csíksomlyói nyeregben épített, Makovecz Imre által tervezett oltár középső csúcsán található kettős keresztbe csapott bele délután a villám, méghozzá vasárnap, az Úr napján! Érdekesség, hogy ebben az órában a nyeregben tartózkodott a csíksomlyói kegytemplom kórusa és egy zarándokcsoport.
Itt, ahol több ezren gyűlnek össze évente, hogy kegyeletüket leróják Babba Mária előtt… Itt ahol a szél is az suttogja “Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes!... ”

Július 22-én jutott el hozzám a hír, mindössze két napja. Döbbent, és szomorú lettem, hiszen Urunk megígérte: „Lesznek jelek égen és földön…”  Imádkoztam, kérdeztem, reménykedve, hogy félreértem a jelet, de a fájdalmas, szomorú érzés csak nem akart múlni… Hiszen tudtam, mindannyian tudhatjuk, akik figyelünk, hogy ez mit jelent… De azért mégis… Lassan, szokatlanul nehezen formálódott bennem a válasz:

Először egy versidézet jutott folyton eszembe, ha akartam, ha nem, majd Uram kinyitatta velem a Bibliát.  Az idézet így szólt:

 „Apostoli Király” ez lesz a titulus, s e Jelkép által köztetek leszek,

Hogy közvetlenül érezhessétek Vezetésemet és végtelen, Isteni Szeretetemet!”

És Boldogasszony Népe így indította el az új évezredet.”*

Majd a bibliai szavak: „…Jézus azt felelte neki: „A rókáknak odujuk van, a madaraknak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.” Egy másiknak ezt mondta: „Kövess engem!” Az így felelt: „Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” Jézus ezt válaszolta neki: „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat, te pedig menj, hirdesd az Isten Országát! Egy másik is mondta: „Uram! Követlek, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől!” Jézus azt felelte neki: Aki kezét az eke szarvára teszi, és hátratekint, nem alkalmas az Isten Országára!” (Lk. 9/58-62.)

Végül megszólalt az Úr is:

„… Csodálkoztok Gyermekeim?!

Adtam jeleket, figyelmeztetéseket, az utóbbi száz évben többet, mint kétezer év óta összesen, de kinevettétek érzékeny követőim!

Földmozgás, szökőár, tengeri katasztrófa, vulkánkitörés, árvíz, légi katasztrófák, … mindez nem elég?

Édesanyám sűríti jelentkezéseit, és sírva könyörög országaitokban, könnyeznek a szobrok, és kősebeimből is vér folyik, de a ti szemetek száraz, elmétek alszik, és szívetek hideg, mint a villám, mely lesújtott!

És még kérdezitek, hogy miért?!

Hát, hogy legalább egy villámcsapás ébressze fel már alvó gyermekeim!

Ha csak egy ismeretlen falucska templomtornyát éri figyelmeztetésem, meg sem halljátok, süket fülekkel mentek tovább.

Csíksomlyóra talán felkapjátok a fejetek, talán felfigyeltek folyamatosan és fájdalmasan könyörgő Anyámra, Mennyei Édesanyátokra!

Büszkélkedtek múltatokkal, de ti, mai nemzedék: mit tettetek azért, hogy a múlt eredményein igaz jövőt építsetek?

Mit jelent nektek ma a kettős kereszt?

Milyen szívből, milyen imát mondotok, és mit tesztek azért, hogy Boldogasszonyotok végre mosolyogjon könnyezés helyett, és hogy az Én Jézus-vezetésem (mint az Általam ígérve lett) érvényesülni tudjon életetekben és népeitekben?

„Apostoli Király” – Ez a fogalom tartozott a kettős kereszthez. De ez a titulus egyáltalán nem illeti meg a jelen nemzedéket! Gondolkodásában, szavaiban, viselkedésében alig-alig követ Engem, tehát nem is lehet „apostoli”!

A mai világnak nincs királya, csak császára. Akire mégis azt mondjuk, hogy „királyi”, annak jellemében kellene, hogy megmutatkozzon a királyság.

Amikor Én, Jézus az Ég Királyaként a Földön éltem, a Szeretet szolgálatát mutattam be néktek, hogy lelketek el ne vesszen.

Vajon ki az köztetek, aki csak tizedennyire szolgálja a Teremtő Atyát, a Legszentebb Anyát, Boldogasszonyt, vagy akárcsak benneteket is? Cselekvő szolgálatra gondolok, és nem felesleges beszédre, vagy ajakimára! Hol van az a nemes szolgálat és fegyelem, ami egy földi „királyt” meghatározhatna?

Mivel büszkélkedtek hát?! Mivel, mikor otthont keresek a szívekben, és nem találok! Mivel, amikor nem halljátok meg Egységre és vezetésre hívó Szavamat?

Mit tesztek a nektek adott talentumokkal, őseitek tiszta, megharcolt örökségével?!

A Kereszt, mit a villám eltalált, a fizikálisan megépített Oltár fölött van. A nagybetűs Oltár fölött, ahol minden alkalommal a Megváltás áldozata, és Mária mélységes anyai fájdalma újul meg!

Mit tesztek ti gyermekeim erre az Oltárra?

Hamis, gőgös büszkélkedést, érzéketlen szíveket, kiüresedett szokásaitokat, … hogy a többi csúfságról ne is beszéljek…!

Mária – Ő volt a Legszentebb, legtisztább Oltár, Aki által a Megváltás elindulhatott. Hogy szeretitek és tisztelitek Őt, Aki folyton könyörög értetek?

És végül mi van a saját szívetek Oltárán? Ki trónol ott Énhelyettem?… Pénz? Hatalom? Ellenségeskedés?

Ha tudnátok, hogy mennyire fáj, hogy süket fülekre talál köztetek legszeretőbb hívásom! Ha csak egy pillanatig éreznétek ezt a fájdalmat, lehet, hogy ki sem bírnátok!...

A villámcsattanás helye és mondanivalója is elég nagy volt ahhoz, hogy felébredjetek!

Nagyot csattant, de most még nagyobb volt a hangja, mint a füstje… „hideg villám” volt, hideg, mint sokak szíve… Kevés kárt tett, de figyelmeztetett! Erősen figyelmeztetett!

Vegyétek hát komolyan a kétezer évvel ezelőtti Szavaimat, mert nem véletlenül küldtem a fenti sorokat, és most, rögtön, azonnal kezdjétek megtisztítani azt az Oltárt, amely a Szeretet áldozatát hirdeti, és mely jelen állapotában méltatlan az Istenanyához és a Megváltáshoz is!

Tiszta szívetek munkája, szeretetből fakadó örömötök, áldozatos tetteitek kerüljenek fel Felmagasztalásom Oltárára!

Legyetek élő hívei a szeretetnek, és ne élőhalottjai! Tegyétek ezt sietve, hogy méltók legyetek arra a címre, melyért valóban nemes őseitek a maguk áldozatát meghozták. Ők vérüket ontották hitükért, Értem, Édesanyámért és a Hazájukért, s azért, hogy ti most, ebben a Hazában élni tudjatok!

Isteni Szeretetemmel megerősítem, megáldom lelketek, és minden, szeretettel, jó szándékkal elindított tettetek! Legyen béke köztetek! Ámen. Jézus.

*   *   *

Szeretettel lejegyeztem, és továbbítom az elgondolkoztató szavakat.

* Az idézet a „LÁTOMÁS ISTENI SUGALLATRA – Ima, meditáció, és elmélyülés a Szent Koronával” című írásból való.  Csatolmányként megadom ugyanennek a műnek „A Szent Korona születése” című fejezet néhány sorát, mely igencsak a fenti mondanivalóhoz illik.

Isten Áldása legyen Mindannyiunkon és Hazánkon!                                              M.G.Mária

 

Az utólag, 2010. augusztus 11-én tett kiegészítés:

El kell hogy mondjam, hogy Jézus nagyon „vonakodva” válaszolt: „Nincs szükség magyarázatra! Már mindent értenetek kellene!”

Végig az írás alatt, amíg „diktált”, fájdalmát és neheztelését éreztem. Fájdalmát az emberek közömbössége és hitetlensége miatt, hogy minden szóban, írásban és „jelekben” elhangzó vagy megmutatkozó figyelmeztetés szinte hiábavaló!

Oly lassan, oly nehezen, oly tohonyán mozdulnak az emberek, hogy az egyáltalán nem elegendő a Vele való Együttműködéshez!

Olyan az emberek szíve, mint a forró, nyári, szárazságtól kiégett és megkeményedett szikes talaj a síkságon! Hiába éri a Kegyelem finom „permet-esője”, mikor ez a sótlanná vált, vagy sótól kivirágzott, megrepedezett talajt érinti, szinte felforr, elpárolog, mielőtt üdítő módon felfrissítené a földet, vagyis az emberszíveket!

Az Isteni Szeretet összes ajándéka is csak nehezen és kevesek szívéig hatol le!

Neheztelést” is írtam az előbb, de ezt úgy kell érteni, mint egy többlet fájdalmat, ami az előbbiekre még rárakódik! Az őszintétlen imák, akadékoskodó odafordulások, mindent megmagyarázó, hitetlen gőgösködések táplálják Benne, a Világ Megmentőjében a sebeket felszaggató érzést!

Azt a mélységes és tomboló „lélek-fájdalmat” (pontosan annak csak a közelségét éreztette meg velem az Úr), amely egy „szent haragban” nyilvánult meg akkor, amikor Jézus kiűzte a kufárokat a templomból! Mert amit végképp nem tűr Isten, az a gőgös, hamis képmutatás, mellyel az Istenadta adományokat (emberi talentumokat, képességeket, értékeket) hazugul felhasználva, a sötétség szelleme által vezérelt ember Őt a Keresztfára szegezte!

Olyan, mintha ez az érzés olyan erősen növekedne, és szinte csak EGY SZÓ, csak EGY PILLANAT, hogy az Úr újból kezébe vegye a „kötélből font korbácsot”, hogy „kiűzze a lélekkufárokat”, de akkor, abba az egész világ beleremeg!...

Nincs szó, amivel érzékeltetni lehetne ezt az érzést!...

A Biblia a következő mondatnál nyílt ki: Lk. 22/70-71. „Erre egyhangúan közbevágtak: Tehát, te vagy az Isten fia?” „Én vagyok.” – felelte. „Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk saját szájából!” – A fejezet címe: Jézus a főtanács előtt.

Itt tart a világ…

És mégis, el kell, hogy mondjam azt is, hogy azután, hogy mindezt leírtam, olyan SZERETET járt át félelem helyett, amely Örömöt, Jóságot és Erőt öntött belém. Olyan nyugalom, melyet ritkán érez az ember…

Mindez nem csak azt jelenti, hogy Jézus rendjén valónak tartja, amit és ahogy leírtam, hanem azt a „kötelezően továbbítandó” hírt is, hogy: „ENYÉIMMEL VAGYOK!”

El lehet ezek után újból gondolkozni, hogy kinek mit jelent Csíksomlyón a kettős keresztbe csapott „száraz”, vagy hidegvillám!

KÖNYÖRGÉS

Én Uram, Atyám, imádott Istenem!

Eléd hozom, lábadhoz terítem egész életem!

Nézz le országunkra, s lásd a szétzilált akaratot,

de csak Egy Szót szólj, s azonnal megfogja Érted a „kardot”,

hogy elvágjon minden Tőled távoltartó láncot!

Gyógyítsd meg a szívünk, én édes Istenem,

s meglásd sok ezer „katonád” melletted terem!

Bocsásd meg Uram, és tüntesd el belőlünk az értetlenséget,

add helyette inkább szívünkbe Bölcsességed!

Adj nekünk Irgalmat, mert azt csak Te tudsz bennünk indítani,

s engedd, hogy Fényedet tükrözve tudjuk azt visszaadni!

Nevelj hát bennünket Szeretetedre,

óvón vezesd sorsunk Dicsőségedre.

Öntsd belénk Szentlelked tiszta ragyogását,

hogy örömödre szolgáljunk Téged, a Mindenség Urát!

Ámen.

2010-08-11                                                                                                                                                                       M.G.Mária

Vissza a Tartalomhoz