Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2010. augusztus 16.

 „Átmenet”...

 

Benső csendemben egy kép tárul elém.

A sötét éjben egy hatalmas, fényes csillag ragyog. Olyan hatalmas, mint a Nap, és olyan fényes is. Ragyogása azonban mégis „rétegesen” hatol le a Földre. Úgy tűnik, hogy megvilágít egy „felső” réteget, míg az az „alatt” lévő terület sötétebb, félhomályban marad.

Tudom, egyszerűen csak tudom, hogy ez a fényes csillag nem más, mint az Úr Jézus. Olykor azonban felsejlik ebben a ragyogásban Szűzanya Mária, karján a kicsi gyermekkel, mely bennem egy kérdés érzését kelti…

A fényes csillag alatti felső rétegben fehér ruhás emberek tömegei gyülekeznek, és alkotnak fényes, megvilágított köröket. Ruhájuk hosszú, angyalian lebbenő, fényes, fehéren tündöklő. Csak hátulról látom őket, mert mind középfelé igyekeznek, körülöttük „Nap-húzta” fényes aranykör. Olyanok, mint kiemelkedő „Fénymagok”,… melyek lefelé halványuló fényszalagokkal kötődnek az alsó világhoz…

Ha fentről nézzük ezt a látványt, akkor látszik, hogy sok-sok ilyen megvilágított kicsi kör van, és számuk is, de ők maguk is egyre növekednek. Ismét föléjük ereszkedve viszont az látszik jól, hogy mitől is növekszik egy-egy ilyen kör. Az alattuk lévő sötétségből hol sűrűbben, hol ritkábban „félhomályos”, színes fényecskék igyekeznek a fehér ruhások felé. Színük egyre tisztább, fényesebb és ragyogóbb lesz, ahogy megközelítik a kört. Majd eljön egy pillanat, amikor a Szivárvány összes színe felragyog bennük, és olyan fényes ragyogású rezgéssé válik, hogy átléphetik a kört! Abban a pillanatban ruhájuk nekik is kifehéredik, és már „biztonságban” vannak, a Kör befogadta őket!

És bár zárt „Napkörről” van szó, az mégis mindenkit be tud fogadni, akinek fénye a Kör szélénél felragyog, mert a „belépők” számával együtt növekszik!

Alattuk azonban sűrű homály, erős küzdelem, kemény harc folyik… Kavargó köd, indulatok, füst és nehéz sóhajok… Könny és fájdalom, vér és szenvedés… Egyre ritkábban szabadul ki egy-egy színesedő, tisztábbá váló gömböcske, hogy megkezdje felfelé hatoló nehéz útját…

Egyre kevesebben tudnak emelkedni… Ó, Istenem! Bocsáss meg, és légy kegyes Irgalmaddal!...

A sötétségbe nem merek erősen belenézni… Iszonyat…

Uram Jézus, segíts!

Mély hangú, fájdalmas ima és könyörgés száll fel… Ilyenkor időről időre lehatol a fényes Napból egy fénysugár, mely áthatol minden sötétségen, de csak azt éri el, aki kér… Fellendülő karokat látok a fényvillanásban. Néhányan képesek belékapaszkodni a fénynyalábba. Egy-kettő elindul, más visszahull… Uram, Istenem, irgalmazz!...

A mély morajlás egyre erősebb fohásszá alakul… Egyre nagyobb fájdalmat közvetít, … mígnem kezd tűrhetetlenné válni…

Ekkor valami történik…

Hatalmas fényrobbanás kíséri, és a Körök rohamos tágulásba kezdenek…

De továbbra is csak az lépheti át ezt az erős védelmi falat, aki felkészült, és a szélénél tiszta fénnyel felragyog…

A lejjebb lévő szint lassan eltűnik szemem elől… Ó, Uram, mi lesz velük? Átszűrődik még a fájdalom… de szemem elől eltakarják az egyre növekvő fehér ruhások körei…

Tudatomban azonban még ott vannak, s az előbbi látvány, amely a sötétségben és homályban lévők harcait mutatta, fájdalmas képként él… „Istenem, Atyám! Irgalmazz nekik! Küldd le még megmentő Fénysugarad!”…

Angyali ének hallatszik, gyönyörű, nyugtató, örömteli, halk, és mégis mindent átjár…

A fehér ruhások fénylő, immár összeért köreire koncentráltatnak.

Eddig azt hittem, hogy ruhájuk szépsége állandó. Most azonban látom, hogy a fehérnek különböző pasztellszínei vonulnak át rajtuk, s ettől olyan lesz az egész, mint egy hullámzó fénytömeg. És minden hullámzásnál egyre tisztábbá és még áttetszőbben ragyogóbbá válnak, egészen addig, amíg olyanná nem tűnik az egész, mintha a kitágult Nap arany-fehér Fényébe öltözne mindenki…

Formát ölt bennem a korábbi, bizonytalan kérdés: Az Istenanya karján lévő kicsi Jézus nem csak Önmagát adja, hanem talán a megtisztuló, felnövekvő embergyermekeket, az emberiséget szimbolizálja? Újjászületés…

Leírhatatlanul szép a dicsőítő ének és a kép… nincs szó, mely képes érzékeltetni…

Dicsőség az Istennek és Békesség, Isten Békéje az Embernek!...

Szent vagy, Szent vagy, Szent vagy Uram, Mindenség Királya, Istene!...

Az angyali ének egyre halkuló hangjaival lassan elhalványul a kép is…

Áldás van a Világon, és csendes Béke, … béke van bennem is… Ámen.

                     M.G.Mária

Vissza