Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

ÁLDÁS

 

Ahogy Jézus régen nyilvánosan tanított, ma is úgy teszi,

csak mindezt ma a szívek titkos mélyére helyezi.

Minden tettére, mielőtt azt megcselekedte,

a Mennyei Atya Áldását kérte.

♥ ♥ ♥

Megáldom a Földet, s rajta minden Gyermekemet,

hogy a nehézségek idején erősebb legyen a Szeretet.

Megerősítem a szívek rejtekében hívásomat,

Hogy többen hallják meg Hangomat.

LEGYEN ÁLDOTT

a tett, mely Értem mozdul, s ad,

LEGYEN ÁLDOTT

a szív, mely befogad.

 

Nincs Áldásom azon, mi kizsákmányoló akarat,

De megáldom a Földet, mely Teremtésemnek életteret ad.

Nincs áldásom a hideg tudományon, mely pusztítja a természetet,

De megáldom a Föld minden életét, mint Teremtettségemet.

Megáldom a növényeket, s az állatokat, hogy az embernek létet tápláljanak,

És megáldom az Embert, hogy megnyilvánulhasson a bölcs szeretet-akarat.

Áldástalan Tőlem minden fegyver, vagy durva, testi-lelki életet kioltó szándék,

De Áldást adok arra, ki Velem együtt küzd egy jobb világért!

 

Tudja meg minden ember, és élesen vésse eszébe,

Hogy a kín, és szenvedtetés nem Istennek eszköze!

Hol nincs Áldásom a tetten, ott szerencsétlenség honol,

Gondolkozz hát ember, hogy magadnak, s másnak mit okozol!

Kinek szavát hallgatod, forgatod magadban ébrenlétedben,

S kinek szavával szunnyadsz el, ha tested az Általam adott békében megpihen?!

 

Nincs már idő, néhány perc, és éjfél közelít… az óra lassan körbejár!

Embergyermekem!

A te szénád: Velem, s Áldásomban… hogyan áll?...

 

   

 

2010. január 16.                                                            M. G. Mária

 

 

Vissza a Tartalomhoz