Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A  MEGVÁLTÁS  ÜNNEPÉRE

 

Én Vagyok a Mindenség Ura, és Királya,

Ki Szeretetével a Földet is áthatja!

Életet Én adtam mindennek e kerek világon,

S értelmét is a Létnek, mely sajátotok.

Gondoljatok bármit, az mind Tőlem származó,

Tőlem van, hogy áldott és teremtő a szó!

 

Miért gondolod ember, hogy teremthetsz nélkülem?

Hol van az alázat, mi tiszta gyümölcsöt terem?

Tiszta gyümölcsöt, mely boldogságot hozó,

Melyben a szeretet csak adakozó?

Mikor veszed észre, hogy honnan van a tudás?

Az értelem, mit naponta használsz?

Mikor térdelsz le, hogy: „Uram! Szeretném,

Ha áldásoddal, s Veled Együtt tehetném…”?!

 

Mikor jössz végre rá, hogy világodban becsapva vagy,

Hogy hamis az értelem, mely éltedből Engem kihagy?!

Meddig kell még elviselnem mindazt, mi benned él,

Mikor szeretni, s nem gyűlölni teremtettél?

Mikor veszed észre, hogy „önnön hatalmadtól”,

mi hazugul felkorbácsoltatott,

úgy érzed: Elvesztél, hisz a szíved már kihagyott?!

Nézz magadba ember!

Mikor érezted azt, hogy szeretsz, és hogy adsz,

Hogy nem számít semmi, hogy nem érdekes, hogy mennyit és mit kapsz?!

 

Jönnek a jelek! Prófétikusak:

Édesanyám könnyet, s sebeim vért hullatnak!

Valódi a könny, s valódi a vér, mi a kőszoborból folyik,

A kövek is könnyezik, ahogy Megváltód benned kínoztatik!

Már a kő mutatja azt, mi benned zajlik,

S te még mindig nem látod, hogy ki az, ki téged naponta irányít?!

Miből van a szíved, mivé tetted magad? 

Mivé tetted ember magad, ha tudod, hogy SZABAD az AKARAT?!

Akaratod szabad, s teremtesz vele, de MIT?

Életet, vagy csak olyat, mely másoktól eltaszít?

Szeretetet adsz és kapsz, hisz életed csupa őszinte öröm,

Vagy vonszolod életed, s ismeretlen szó nálad a „Köszönöm”?

Gyengéden neveled, vagy durván szidod gyermeked,

Kit élettel Én láttam el, s csak kölcsön adtam neked?

Hogy vagy te teremtő, te büszke, „nagy ember”?

Mi az, mit élettel telten, vagy élővé teszel?

Összetört testem nem kősírban, hanem tebenned pihen,

Feltámadok-e benned a Húsvéti ünnepen???

Mert tudd meg ember, hogy szavam most hozzád, csakis hozzád szól,

Ki most csendben, magadban olvasol!

Nézz bele szívedbe, mit tettél te eddig?

Hol van a tett, mely mindenkor üdvözít?

Nézz vissza éltedre, mi az, mi számít, mi örömmel tölt el,

S nem csak bánatot hoz, vagy a széptől eltávolít?

 

Mit tettél eddig, számold csak össze bátran!

Légy erős ebben is, ne csak erőszakban!

Ismerd el, s fel, hogy hová juttattad magad,

Milyen volt benne a „vezérlő gondolat”?

Ideje, hogy visszanézz, először magad,

mielőtt döntésem az életből kiragad!

Mert könnyeznek a szobrok, s sebemből vér folyik!

Ez az a jel, mi az embernek figyelmeztetőül most megadatik!

 

Ne akard elkenni, sem megmagyarázni, mert nem lehet!

Istened szól, imára kulcsold hát két kezed!

Nézz magadba mélyen, s aztán csak tedd,

Tedd a SZERETETET, hogy megmentsd az életed!

Mert az ÉLET az Nálam, Országomban élő,

Lent a Földön csupán csak „LÉTEZŐ”!

Én adtam életet, azért, hogy TEHESS!

Ne vesztegesd el az értékes perceket!

 

Húsvét ünnepén a FÖLD MEGÁLDATIK,

S KEGYELMEM MINDEN ÉLŐT ELBORÍT!

Ebből a FÉNYBŐL mindenki vehet!

De venni csak az tud, ki szívéből szeret!

Kinek nem csak szája mondja: „Uram, Uram, teszem!”

Hanem benne lobog Áldott Szeretetem!

Ki érettem tesz, bátran, s cselekvőn,

Ki Velem, s Bennem él szeretet-létezőn!

Kinek szája csendes, ha mások hibájáról van szó,

De ha szól, szava emelő, s bátorító!

 

Teremtő Szívem nem vágyik másra, csak hogy Édesanyám s ÉN,

Átölelhessünk téged a MEGVÁLTÁS ünnepén!

Jöjj Velem Gyermekem! Legyünk innét EGYEK, s tegyük EGYÜTT ami szép,

Lépjük át Együtt az ÚJ VILÁG KÜSZÖBÉT! 

 

2007.04.11.                                                                                        M.G.Mária

 

 

Vissza a Tartalomhoz