Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A „MAGVETŐ” FÖLDI TÖRTÉNELME

 

Teremtő Isten, Mindenek Atyja!

Megteremtetted az Embert, hogy Szeretetedet visszasugározza!

Elhalmoztad széppel, jóval, éltetőn a létét,

hogy szeme csillogása mutassa örömét.

Adtál szeretettől dobogó szívet, mi kozmikus ritmusra ver,

hogy bárhol van világában, tudja, hogy Téged mindenütt meglel.

Neki adtad a Földet minden szépségével, hegyekkel, folyókkal, éltető növénnyel.

Adtál életet, állatokat elébb, hogy tanulja tisztelni ember-királyi létét.

Rejtettél kincseket a föld mélyére, és adtál csillagokat vezető lámpásként az égre.

Adtál gyermeket együtt-teremtésre, ember-adta testbe lelket leheltél be.

S vártad, szeretve figyelted a szülők örömét,

Az Isteni Áldás nyomán életre kelt egy embercsöppség.

Terved volt, hogy forrjon össze minden teremtettség és ember,

teljék meg a világ, ujjongó szeretettel!

Nem kértél mást, csak hogy minden szem ragyogjon,

és hogy a köszönet, az átélt örömökért Hozzád visszaszálljon.

 

Jaj, de valami baj történt az emberi lélekkel,

fel nem foghatta e nagy Kegyelmet sötétségben élő szellemével.

Jött hát a Magvető, hogy segítse a népet,

jóra, s szépre tanítsa újból az emberi lelket.

 

Jó Mag hullott a sziklás földbe,

de nem fogadta be azt a kő keménysége.

Emberszíve nem vert már a Kozmikus Ritmusra,

maradt csak az elme hideg akarata.

Hullott a Mag sótlanná vált földbe,

hol nem éltette őt a szeretet szépsége.

Nem lángolt a szív, kihunyt parázs volt csak,

mert igazi életet csak a szívmelegség adhat.

Új Mag hullott ismét, Isten Kegyelméből,

került testvéreihez segítő védelmül.

De sehogy sem működött a kölcsönös tisztelet,

megfojtotta a konkoly a sarjadó reményeket.

 

Adtál Te célt, s értelmet mindeneknek,

s láthattad, ember-gyermekeid nem értik, mi a valódi szeretet!

Alkottál törvényt, hogy a szellemet vezessed,

s visszautasításul sebek borították egész szent testedet.

Adtál új eszméket, miket tűz emésztett el,

és senki nem értette, hogy a máglya lángja nem egyenlő a Szeretet Tüzével.

Végül a zsarnokság lehatolt a mélyre, és fölkapaszkodott az Ég kékjébe,

hogy a szeretve rejtett kincset rabolva felhozta, csillagok felé dölyfös tudását fitogtatva.

 

Látja ezt az Isten, a Teremtő Atya,

és Ki Vele EGY, a Megváltó Fiú és Édesanyja.

Könnyeket sír gyermekiért a Mennyei Anya,

Szívében érzi, hogy a Földnek mily nagy a fájdalma.

Elindul az Irgalom, a Kegyelem utolsó szikrája,

Hogy a jó földben termést hozó magot elveszni végképpen ne hagyja!

 

Új kezdet indul hát ezzel a tavasszal,

ébred a Természet, piroslik a Hajnal.

Ég és Föld összefog Isten egy Szavára,

egy kell csak még hozzá: az ember szabad akarata!

Hogy meghajoljon a térd, s a száj kimondja:

Legyen Akaratod szerint Istenem, Atyám, Világok Ura!

Vezess hát kérlek világokon át, alakítsd ki bennem a szív csodáját!

 

Gondold hát végig ember az életed,

mi volt a teljes, és mi, ami épp hogy csak létezett.

Nézd végig, hol hibáztál, hol adtál keveset,

Hol volt csorbítatlan az igazi szeretet!

Voltál-e önzetlen, és megbocsátottál-e,

amikor mások bűnét könnyeid mosták le?

Tudtál-e kérni, hogy érzéketlenek szíve így induljon meg,

tudtál-e adni, mikor életed neked volt kellemesebb?

Zúgolódtál, hibáztattál, mikor nehézre fordult sorsod,

vagy megértetted, hogy ez most tanításod?

Hittél-e akkor, amikor mindenki hitetlenségre csábított,

volt-e bátorságod, hogy megvédd a szívedbe rejtett Igazságot?

Vágytál-e, akartál-e tenni a jót, a szépet,

s volt-e kitartásod, hogy példát mutatva te magad is megtedd?

Mit kezdtél a Szeretet adta képességeiddel,

építettél vele, vagy ostobaságokra fecsérelted el?

Letörölted a könnyet, ami miattad hullott,

És tudtál-e kérni az okozott fájdalomért bocsánatot?

 

Sok mélységes kérdés felvetődik most,

Mert tisztára kell mosni minden korszakot.

Vonj le tanulságot, emelj és összegezz,

Hogy megváltozzon a jövő, mit a sok jóslat előre jelez.

Légy te a jó Mag, amíg megteheted,

rendezz el mindent, mit felhozott életed.

Ne légy készületlen semmiben se, soha,

Ne érjen váratlanul a változások napja!

 

Rövidül az idő, míg a Föld megfordul,

s történések  lesznek Földből, és égi magasságból.

Nem tudhatja senki, mire ébred, milyen Nap kél holnap, és hol,

szíved legyen helyén, és tudd, hogy Kihez tartozol!

Állj ki bártan a szent igazság mellett,

mert így megmentheted az életed!

Légy szertő és jellemben egyenes,

és tedd, csak szeretve tedd, mire szíved késztet!

 

Elindul már lassan az Aratás Ura, hogy megkérdezze jobbról, és balról:

 ugyan mi lett az elvetett Jó Magból?

Tudod, légy hát bizalommal bátor ha fordul a Sors Kereke:

A Szeretet lesz Égen-Földön az egyetlen mérce, így teljesedik be mindenek élete!

 

2007-04-22                                                                                                                       M. G. Mária

 


Vissza a Tartalomhoz