Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2008. december 10.

Különös „képet” kaptam ma reggel.

Alapgondolat: „Legyen a lámpásunkban olaj”, ha jő az Ég és Föld Királya, hogy új időszakot nyisson a Földön.

A felkészüléshez segítségül kapott képet osztom meg mindenkivel.

Kívánom, hogy minél többen gondolhassák végig, sőt, továbbgondolva, minél többünk felkészülésében vegyen részt, hogy az Igaz Fény, az Istengyermek szívünkben valómegszületése valóságosan megtörténhessen!

 

 

A LÉLEK TÜKRE

 

Köszönöm Uram azt a különös szemléletmódot,

Ahogy ma reggel lelkemet mutatod.

Kívülről látom magam, mint egy idegen,

Pereg előttem furcsán az életem.

Látom először a hétköznapom, azt, ami most van:

Teszem, mit dolgomnak vélek, s benne fontos: „a hogyan”.

Kívülről látom, mintha önmagam angyalom szemével nézném,

Ha ő én lennék, akkor is így tenném?

Kívülről szemlélőn, de egységben vagyok mégis, nem kettős a tudat,

Nem más ez, mint mélységes mély lelkiismeret-vizsgálat.

***

Látom, ahogy eszmélek hajnalonként,

Honnan ered, kié az első érzés, vajon Uram, tényleg a Tiéd?

Valóban bennem élsz, vagy csak mondom azt?

Ténylegesen Tiéd a hálás mosoly és az első gondolat?

Azt mondtad egyszer: „Hol gondolatod tartod, ott van a szíved,

És ahol a szíved van, ott van szereteted!”

Vajon mi az első, ösztönös gondolat?

A hála érzése, vagy nyűgös fáradtságra ébred a tudat?

 

Ó Atyám!

Itt most rögtön arra kérlek,

segíts, hogy minden reggel mosolyra ébredjek!

Add, hogy szeretetem Tőled térjen vissza hajnalhasadtára,

Kíváncsian kérdjem: mit adtál fejlődésként erre az új napra?

Mit oldunk meg ketten, együtt, hogy Te mindenképp legyél benne,

S mi lesz az, mire mondod: „Ahogy teszed, az lesz Nekem szíved felelete”!

***

Látom magam a munkában, napi tennivalóim között,

S látom, hogy szívembe milyen tettnél milyen sugallat költözött!

Látom a testem, mely dolgozik, tesz-vesz,

S látom a lényeket, ilyet is, olyat is, ki változón körülvesz.

 

Látok egy kis piszokfelhőt az éterben, s egy árnyat, tolvajként surranón,

S látom őrangyalom, hogy átölelni próbál, védőn, bíztatón.

Energiámban rengeteg tennivaló gondolata kavarog,

Kérdezetlen szól a sunyi tekergő: „Azt úgysem bírod!”

Angyalom csak áll, szeretőn sugároz:

„Gondolatod Istentől szabad! Tudd: az ember határoz!”

 

Tán így is tenném, mert a szívemben nyugalom és béke honol,

De megcsörren a telefon, és mély fájdalom ér az ott hallott szótól.

Az árny hamis vigyorral azonnal mellettem terem,

Az Angyal meg sugároz: imádkozz kedvesem!

 

Arcomon könnyek csorognak végig, mert erős a fájdalom,

Amit az imént hallottam, tovább is csak azon gondolkodom.

Egyre sötétebb az éter, s a sugárzás is gyengül, már-már belesüppedek,

Bevetülő napsugár hoz újabb érzést és reménységet.

Tisztításba, és mély imába kezdek,

Első feladatom, s harcom e napon befejeztetett.

***

Azután látom magam a különböző emberi kapcsolatokban,

Néha mosolygok, de többször fájdalom jár át az emlékek sodrában.

Egy-egy kép erősen felvillan, szinte megvilágítva kierősödik,…

„Ó Uram! Így van hát, ahogy a hiba elindul, s belőle bűn keletkezik…!”

 

Kapok sebeket, mélyen vérzőt, fájdalmasat,

S benne e szomorúságban, én is csak osztom azt!

„Fentről” látva megértem: Amíg az ember le nem törli a könnyeket,

Addig észrevétlen bánt mást is, de így nem kaphat Kegyelmeket!

 

Egy történésben megint kívülről látom magam, s ugyanúgy benne a másikat,

Érzem mit ő érez, s tudom az oda-vissza gondolatokat!...

„Istenem add, hogy mindkettőnk lelke legyen szabad!”

 

Visszanézve: látom egy másik ember lelkét, fájdalmas életét,

És látom vele szemben önmagam értetlenségét.

„Bocsáss meg Istenem, és add, hogy a mindenkori MOST-ban értsem meg ugyanezt,

Töröld ki lelkünkből, s töltsd meg Fényeddel a fájdalmas emlékeket!”

 

Volt olyan is, hogy nekem rontott igazságtalanul a másik ember vad indulata,

S csak álltam ott, a bénult fájdalomtól egészen elborítva.

De most emlékként: láthatom a másik tehetetlenségét,

Mely ily furán mutatkozott meg segítségkérésként.

„Istenem, add, hogy mindig észrevegyem, amit akkor még nem tudtam,

Hogy nem nekem szól a düh, ha valaki lelki-szellemi oldalról tudatlan!

Emberi léptékben ez hát Tanításod, a Keresztfán is jót adó Szereteted:

„Atyám bocsásd meg, mert nem tudják, hogy mit cselekednek!”

***

Jönnek sorra az ismerősök, családtagok, rokonok és barátok,

Kikkel a sors egy ideig összehozott, együtt tartott.

Emlékképek peregnek megállíthatatlanul,

Egyik éles, a másik csak épp, hogy elvonul.

Minden eset más, de mind-mind feloldást kér, átmosást, elengedést:

„Segíts kérni a bocsánatadásért a Kegyelem Irgalmas Istenét!

***

Ó Uram!

Szánj meg valamennyiünket!

Bocsássad meg a sok hibát, a kicsiket, és a komoly vétkeket!

Bocsássad meg, ahol erős volt a jó szándékú, de tudatlan gondolat,

Ahol a kapcsolatban hiány volt az ismeret, mi szerint: mindenkinél szabad az akarat!

Lehetne sorolni a bűnök sorát: a káromkodásokat és a hitetlenséget,

A fájdalmakat, ahol egy gyermek szeme-csillogása tört meg…

Mert vérzők e sebek az emberi lélekben,

s ugyanolyan vérzők a bennünk élő Isteni Szeretetben!...

….

Életútja, és sorsa mindenkinek más és más,

S benne a történés is: hol itt, hol ott hibás.

Vezesd Te Uram e mély és fájdalmas visszanézést,

Add, kérlek, hogy Erőd által kibírjuk a lélekből feljött múltnak tükrét!

Simítsd el kérlek, ahol a baj a szeretetlenségből fakadt,

Add, hogy erősen kérjük érte bocsánatodat!

Segíts, hogy kijavítsuk mindazt, mit felfedeztünk,

Add, hogy érzékenyebb, s „látóbb” legyen szeretetünk.

Add Fényed, s Kegyelmed, hogy minden kitisztuljon,

s hogy életünk a Te szerető Kezedbe végleg belesimuljon.

Add, kérünk, hogy váljék minden bűnbánó könnyünk a lélek megújulására,

Szívünkben legyen Örömöd, és szemünkben az örömtől ragyogó tettnek csillogása!

Adj még erőt ahhoz, hogy megvívhassuk azt a küzdelmet,

Mellyel a belső kín, és a külvilág erőszakossága fenyeget.

Add, kérünk, hogy Szereteted által felvértezve Erőddel, Szándékoddal,

Vezetéseddel: használjuk képességeinket, és tudásunkban: éljünk Útmutatásoddal!

Add, hogy Élő legyen szívünkben Szereteted és „Mária Igenje”,

Belőled induló Tettekkel segíts át minket az Új Földre!

Áldd meg Urunk az életünket újra,

Vezess rá bennünket megváltozott világod tiszta, Új Korszakára!

Ámen.

 

2008. 12. 10.                                        M. G. Mária