Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2006. 08. 21.

A JEL!

 

Régen a próféták értelmezték a földi embernek adott égi jeleket, s az akkori ember hitte is ezeket, mert mai utódjánál jobban Természet-közelségben élve érezte a prófétai magyarázatok igazságtartalmát.  A ma okos, kiművelt értelme azonban mindenre talál magyarázatot. Azok azonban, akik a szívükkel is „gondolkoznak”, érzik, hogy igaz ugyan a magyarázat, de ennél valahogy többről van szó!...

Augusztus 20-án, az évenként megújuló ünnep záróakkordja szokott lenni a TÜZIJÁTÉK, mely az ország szívében, éltető, lüktető, gazdasági életet és politikát egyaránt irányító fő csomópontjában, a fővárosban kerül legnagyobb látványosságként megrendezésre.

Az idei tűzijáték azonban mindenképp emlékezetes marad. Emlékezetes azoknak is, akik csak hallanak róla, de azoknak különösen, akik át is élték az ott történteket!

Korábban, néhány érzékeny ember megérezte már ennek előszelét: „Augusztusban történik valami, ami fontos, félreismerhetetlen, ébresztő-jelként szolgál!” – hangzott a „jóslat”. De hogy pontosan mi, azt senki sem tudta.

A Felső világ üzenete mindig megjelenik a fizikai síkon is, így természetes, hogy minden jelnek vannak a fizika törvényei szerint is megmagyarázható elemei. Én most a kevésbé nyilvánvalókra hívnám fel a figyelmet.

-    Olyan hirtelen és váratlanul keletkezett, mint amikor egy „bomba robban”! Egyik pillanatban még nem volt semmi, a másikban pedig már tépte a fák leveleit, sőt, fákat csavart ki a viharos szél!

-    A víz: tisztító hatású. – mondjuk és tanítjuk. Így is van. De mint minden jó, ez is tud romboló hatást kiváltani, főleg ha sok! Az orkán erejű széllel néhány perc múlva együtt járó víz-zuhatag mosott, tisztított, rombolt egyszerre.

-    A tűzijáték elképzelt végére úgy, ahogy jött, a semmiből, úgy múlt el az egész égi mutatvány, maga után hagyva a pánik és az ijedtség okozta érzést és gondolatokat.

Mert elgondolkoztató!

Elgondolkoztató, hogy miért is történt mindez ilyen furcsán, és mi az igazi, valós mondanivalója?

Mert biztos, hogy nem az örömmel, az ünnepléssel van gond, hanem annak módjával!

Az augusztus 20-i ünnepsorozatoknak mély mondanivalója van, és komoly lelki tartalma a ma magyar emberéhez szól.

De vajon hányan gondolkoznak így az évenként megrendezett ünnepi játékokon?

Hány embernek a fejében merül fel, hogy miért is ünnepelünk? Mit akarunk az örömünkkel kifejezni? Eszébe jut-e valakinek az a kérdés, hogy nem kellene-e azt, hogy békében, nyugalomban ünnepelhetünk Valakinek megköszönni? Csak úgy magunkban, lélekben...  

Hány ember gondolkozik így, és hányat érdekel csak a látványosság? (A „zavarosban halászókról” már nem is beszélve!)

Ez a fajta emberi magatartás nem ismeretlen a történelemből, a Római Birodalomban is előfordult...

Mi is lehet a történtek mondanivalója?

Talán az is, hogy a vihar kitöréséhez a földi ember adta meg a jelet: az első petárdák felrobbanása után elszabadult a „pokol”, lezúdult az Ég! Tehát emberi, figyelmetlen, harsogó, minden hamis csillogást a belső tartalomnál jobban értékelő viselkedésünkkel kivívhatjuk, magunkra zúdíthatjuk a megtisztító figyelmeztetést!

Az, akit ez komolyabban érintett, most a csillogó látványosság helyett a maga bajával törődik, hirtelen megfordult a dolog, felmerült a kérdés: Minek is van igazán értelme és értéke az életünkben?

De további kérdések is felmerülhetnek, például olyan, hogy hol, a test mely táját érte sérülés, és miért pont azt a testrészt, mi annak a „test-tájéknak” a mondanivalója?

És miért pont azt az embert, és nem a szorosan mellette állót érte a baleset? Őt „miért nem”, és „engem miért igen”?

Mert egy-egy ember kisebb-nagyobb sérülése és betegsége, valamint balesete mögött mindig sorsszerű okok és magyarázatok is szerepelnek!

Az elbírálás egy-egy ember életében tehát egyéni, az átélés is az. Összeadva azonban tömegeket érint! És ez minden kérdéssel így van!

Keresik a felelősöket, hiszen az időjárás kedvezőtlen alakulásának előrejelzése megtörtént. De vajon ki lehet a felelős a sok ember belső csendre való figyelmességének elmaradásáért? Van-e, és egyáltalán lehet-e a történteknek egyetlen felelőse?

Mert ki hitte el? És ki hiszi el az égre írt jeleket? A naponta szóló katasztrófákról szóló jeleket, melyek a híradásokat uralják?

-        Csak a mai, 2006. 08. déli 12 órás, rádióban bemondott hírekben Budapesten kívül Moszkvából, Kairóból, Németországból jeleztek hasonlókat! S ki figyel oda?

-        Ki hitte el, ki látta egyáltalán meg azt az égre írt jelet, mely teljesen nyilvánvalóan, talán 10 percig is ott mutatkozott Budapest fölött 2006. augusztus 7-én, este ¾ 9 tájékában? A JEL a tiszta, sötét égbolton egyetlen felhőfoszlány volt, mely mintha belülről lett volna kivilágítva, úgy fénylett, és „fekvő kereszt” formát mutatott!  

A lényeg abban van, hogy aki látja, az érti-e azt, amit lát? S továbbadja-e, hogy „EMBER, FIGYELJ! Valamire fel akarják hívni az Égi Erők a figyelmet!”

Hány és mennyi jel kell ahhoz, hogy az ember figyelmes legyen?

De maradjunk a saját házunk táján, és a jelen eseményeknél!

Hol tombolt az országban, és ezen belül Budapesten a legnagyobb vihar? A tűzijáték által leginkább exponált területeken! Mintha csak kifejezetten arra a területre specializálódott volna minden!

Észrevesszük-e az igazi, felrázó mondanivalót abban, hogy épp egy alkotmány napi ünnepség legcsillogóbb látványosságát mosta el az égből indított, egészen másfajta látványosság, amely végül is szembesít önmagunk emberi kicsiségével, és hogy mennyire nem tudunk semmit sem „uralni”, nemhogy felelősséggel irányítani?!

Nem kellene esetleg alázatosabban befelé figyelni, az Igazi Célra koncentrálni a hamis csillogás keresése és az egymásra mutogató felelősségkeresés helyett?   

Emberi világunk olyan – és a történelem erre számos bizonyítékot tud felsorakoztatni –, hogy eddig minden jó dolgot, minden újnak a kifejlődését egy alapos tisztulás előzött meg! És ennek a tisztító folyamatnak az elején mindig voltak JELEK!

JELEK most is vannak! Ez a történés is egy JEL volt!

Ez az üzenet a természeti jelenségként jött, a Természetből ugyan kiszakadt, de mégis a természeti lényként élő emberhez!

Most, ahogy földi átalakulásról beszélünk és energiák megváltozásáról, most egyáltalán nem meglepő már az a hír, hogy felmerülnek múltbéli emlékek, és a történelem misztériumai újraélednek. Az „egymásba-csúszott” dimenziók tér- és időnélkülisége egyénileg, és tömegesen is megmutatkozhat egy-egy röpke pillanatra.

Így teljességgel átérezhetjük az egyiptomi kultúra egyes, újraéledő elemeiben rejlő mondanivalót. „Sekmet és Hathor” Egyiptom misztériumának Tűz-istennőiként Sekmet a használhatatlant, a méltatlant leromboló Tisztító Tűz energiáját képviselte, míg Hathor istennő az örömnek, a szépségnek és a Harmóniának „építője”, megtestesítője volt.

A régi mitológia analógia-párját éljük mindennapi életünkben: a szépség addig nem tud az életünkben megjelenni, amíg a „szennyest ki nem mostuk”. Jobb hát, ha magunktól tesszük ezt, s nem várjuk meg, hogy az Égi Erők kényszerítsenek rá bennünket!

„Más kárán tanul az okos!” – mondja közmondásunk! És mi magyarok, mi vagyunk olyan okosak, hogy MEGÉRTJÜK A NEKÜNK SZÓLÓ JELEKET?!

Mert ha Igen, akkor tanuljunk belőle!

TANULJUNK BELŐLE, HOGY ELKERÜLHETŐK LEGYENEK A NAGYOBB KATASZTRÓFÁK! Értsük meg a JELEK mondanivalóját, és a hamis csillogás helyett kezdjünk el tartalmasabb, emberibb értékek és megoldások után kutatni életünk megoldandó feladataira!

Keressük, kérjük az Isteni Áldást munkánkra, saját magunk testi, lelki, szellemi nagytakarítására, s miközben ezen dolgozunk, segítsük meg alázattal, imával, együtt érző, szívből jövő és valódi, nem önmutogatós szeretet-cselekedetekkel azokat, akik még nem értik, hogy mindenkinek, nekik is változniuk kell, mert AZ „ÉLET CSAK ÍGY MENTHETŐ MEG” A FÖLDÖN!

                                                                                       M. G. Mária

 


Vissza