Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A DUNA

 

Megteremtette Isten az Eget és a Földet,

S szétválasztotta a bolygón a szárazföldet s a vizeket.

Mondta, hogy „Legyen!”, és lett,

Tisztít, mos, feloszt és összeköt a víz

Országokat, földrészeket és kicsiny területeket.

 

A TÉR ÉS AZ IDŐ FESZÜLŐ KERESZTJE

A LENT ÉS FENT HATALMA,

AZ ITT ÉS MOST EREJE,

A DUNÁBAN,

S E NÉP NAGYJAIBAN,

A TÖRTÉNELEM VIHAROS SODRÁBAN

KERÜLT EMLÉKET-ŐRZŐ MEGJELENÍTÉSRE.

 

 „Fönt” a Csillagok Útja, a Tejút folyója,

„Lent” a történelem sodrása, és egy folyó habja.

Hazánk népeket érintő, összekötő, széles, szép folyója,

Ragyogó napfényben színe az Ég kékjét tükrözi vissza.

Borús, vadul rohanó viharfelhőknél hullámzik, habzik felszíne,

Mutatja magát Isten haragja FENT, s LENT az ember szeretetlensége.

 

Békés, erős, hatalmas folyam, mint a Teremtő terve,

A jó öreg Duna, országokat, népeket köt össze.

Hozza a híreket, s a miénkkel együtt viszi is el tova,

Úgy tesz, mint Isten „Földi Követe”, az „Állandó Diplomata”.

 

Összeköt múltat, jelent, s jövőt is, komoly történelmet,

Mélységes medrében titkosan őrzi mindazt, mit e nép átélhetett.

Föntről az első híd az Árpád nevet kapta,

Így emlékszik e nép a valamikori Honalapítóra.

Folyamában szigetként alakult a főváros tiszta, nyugodt kis gyöngyszeme,

Árpád-házi Margit, szent királylány, a magyar történelem ékessége.

Hozzá közel, úgy, mint korban is, magaslik Szent Gellért hegye,

Ki vértanú életét a Duna hullámsírjában fejezte be.

Szoboralakját Erzsébet királyné hídjának felfüggesztése foglalja keretbe,

Hogy e népnek ki ne hunyjon a hűséges szeretetre való megemlékezése.

És ott van még Széchenyi, az újkor nagy reformere,

Kinek nevét őrzi egy híd minden láncszeme.

Lehet sorolni még tovább a magyar történelem kiváló nagyjait,

Akik a Duna mentén éltek, haltak, s példamutató tettük ma is tanít.

 

De lépni kell tovább, mint ahogy a víz is halad,

Mert összeköt a Duna közel-, s távoli, „mély, és magas” gondolatokat.

Mint agyunk megvalósító bal, és érzékeny jobb oldala,

Úgy alakult ki a fővárosban a dolgos Pest, és a titokzatos Buda.

 

Így van ez most is, mint volt évszázadokon át,

És a vén Duna csak őrzi csendben, a „Fent és Lent” elrejtett titkát.

Felszínén a Fény csillan, játszik a ragyogó napsugár,

Itt a Szent Korona, amott a Királyi Vár,

S a kék égen egy felhő Isteni jelet formál…

 

 

2009. május 9-re                                                                            M. G. Mária

 

 

 

Vissza a Tartalomhoz